Mit kezdjen a szolnoki lakos azzal a helyzettel, amikor kilép a belvárosi ház kapuján, és csak a szerencséje menti meg attól, hogy nem lép bele egy méretes kutyaürülékbe. Persze eltakaríthatná, hiszen az a dolga, hogy más hobbija után söpörjön. Közben meg értetlenkedhet és gondolkodhat.
Szubjektív véleményem szerint Szolnok még mindig nem találta meg és ki, hogy mitől lehetne más, mint nagyon sok város. Mi lehetne az, ami alaposan felrajzolná nemcsak a hazai, de a nemzetközi turizmus térképére is. Egy újabb eszement ötlettel tépném a gondolkodni hajlandók idegeit.
Egy építkezés akkor sem magánügy, ha magánterületen zajlik. Különösen nem lakókörnyezetben. Főleg nem hétvégén. Az építkezések mikéntje nemcsak a beruházóról és a kivitelezőről árul el sokat, de a település irányítói, hivatalnokai és lakói közötti viszonyról is.
Egyik este balhé volt az utcánkban. Amiben nem az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a balhézók milyen hangot engedtek meg a rendőrökkel szemben. Hanem az, hogy este tízkor azért kellett leváltani az először kiérkező járőrpárost, mert el kellett indulniuk Röszkére. Minden tiszteletem az övék.
Szolnok XX. századi történetében volt egy nagyjából három évtizedes időszak, amikor alapvetően megváltozott a városkép. Kialakult a mai Szolnok, vitathatatlan urbanisztikai előnyeivel és hátrányaival. Amihez azért rengeteg emberi tragédia is kellett. Amikre emlékezni illene.
