Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy majd ki fog derülni: rosszindulatú vagyok és valamit nem jól gondolok. Ennek ellenére fenntartom magamnak a jogot, hogy elképedésemnek és elkeseredettségemnek adjak hangot a Városháza főhomlokzatának barbár elcsúfítása miatt.
Mától mindaddig nem teszem a lában sem a szolnoki, sem más McDonald's étterembe, amíg ezek a lelketlenek el nem távolítják az Ady és a Szapáry út sarkán, az egykori Tisza Cipő reklámjára húzott plakátjukat. Aki ilyesmit tesz, az tudatlansága okán más aljasságra is képes.
A télnek, főleg, ha nincs hó, van egy hatalmas hátránya. A kopasz a fák és bokrok nem takarják el azt a rengeteg szemetet, amit a természet lágy ölén képesek vagyunk elhelyezni. A főváros felől Szolnokra érkező vonat ablakából valami elképesztő kép tárul az érkezők és átutazók elé.
Szubjektív, hogy mire fogunk emlékezni a mögöttünk hagyott esztendőből. Éppen ezért az alábbi felsorolás sem teljes kép Szolnok 2014-es évéről. Inkább azok az események szerepelnek benn, amelyekre szerintem évek múlva is emlékezni fogunk a tavalyi év kapcsán.
A köz- és a magánérdeket olykor nehéz közös nevezőre hozni. Főleg olyan esetekben, amikor a kettőt nem egyszerű szétválasztani. Akkor meg pláne, ha a magánérdek azzal söpörheti félre a közét, hogy az ügyben megszólalóról kijelentheti, semmi köze hozzá. Csak összetört járdákról lesz szó.
