Ismerik Verne Gyula Párizs a XX. században című regényét, amit egy évszázaddal korábban írt? Vagy azt a jó százéves szolnoki képeslapot, amin repülők és léghajók szelik a város egét? Néha elképzelik milyen lesz majd Szolnok? Például a MÁV strand és környéke.
"Itt minden úgy szar, ahogy van. Innen el kell menni. - Tessék, semmi akadálya." Nagyjából így zajlott egy rövid párbeszéd a Budapest-Szolnok IC egyik első osztályú kupéjában. És persze, nem itt ért véget. Ahogy az én gondolatfüzérem sem.
Az ember tulajdonképpen foglya választott bankjának. Függetlenül, hogy melyikről is van szó. És mondhat bárki, bármit, a bank nem jótékonysági egylet. Minden tevékenységét az ügyfeleivel fizetteti meg. Ezért fáj, ha a bank hülyeségéért is fizetni kell.
Tudom én - magamról is -, hogy szeretünk szabályokat szegni. Egy kis előnyért meg hülyének nézzük a törvénytisztelőket. Mintha boldogabbak lennénk attól, hogy a közös törvények ránk nem, csak másokra vonatkoznak. De azért nagyhangon magyarázzuk, hogy bezzeg máshol.
Mit gondoljunk annak a közintézménynek a szükségességéről, amelyik megteheti, hogy egy hónapra télen, és közel ugyanennyi időre nyáron is bezár? Lehet hivatkozni a szűkös költségvetésre, meg a látogatói érdektelenségre, de egyik mentség rosszabb, mint a másik. Ez így gáz!
