Tisztába vagyok azzal, hogy a blogSzolnok nem egy országos jelentőségű médium. Mert leginkább csak a Szolnokon fontos témákról ír. De mit tegyek, ha a nekünk fontos MÁV strandról a fővárosban székelő MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatóságtól lehet informálódni. Pontosabban nem lehet.
Nem is szolnokiak játszanak az Olajban. Ezerszer jobb csapatok vannak nála. Kosarazni se tudnak. Véletlenül találtak bele a kosárba. Kész röhej, hogy már megint ők lettek a bajnokok. Szentségtörés? Pedig úgy tűnik, velünk történhet bármi jó, csak ekézni tudjuk magunkat.
Szolnok belvárosában, hétköznap délben leütni és kirabolni egy idős hölgyet, nem egyszerű rablás, hanem beleröhögés mindazoknak a képébe, akik normálisan próbálnak élni. Ez nem bűncselekmény, hanem annak a jele, hogy több sebből vérzik ez a beteg társadalom.
Szép lassan ismét kezdünk szembesülni azzal, hogy választott képviselőink, és a nekik köszönhetően regnáló hivatalnokaink vagy nem tudnak olvasni, vagy nem olvassák, ami eléjük kerül. Ami miatt persze mi járunk jól, és a többség ismét a rendőröket fogja szeretni.
Környezettudatos városlakó akartam lenni. Ehhez képest ismét azzal szembesültem, hogy szolnoki és szolnoki között is van különbség. És megint én vagyok a hülye, mert a fejlődést előremutatónak, a hivatali logikát pedig követhetőnek gondoltam.
