Ha a jövőben azt látnák, hogy Szolnokon a kutyatulajdonosok a hónuk alatt, az ölükben, netán a nyakukban, esetleg raklapon, targoncával mozgatják kedvenceiket, sétáltatás, futtatás helyett, akkor ne lepődjenek meg, csak a helyi önkormányzat rendeletének tesznek eleget. Mert a napokban kihelyezett táblák alapján a kutyák póráz nélküli sétáltatása vagy futtatása lehet, hogy büntetést von maga után. Mi pedig a helyi rendeleteket betartó polgárok vagyunk egy jól működtetett városban.

Van közünk 130 évéhez? Tétlenül nézzük, hogy már a tetejére is feljutottak, a kézjegyük ott is virít? Mit hagyhattak az évek óta üres, néhai hotelszobákban? Már olyan, mint az egykori rádió, vagy inkább a 10 éve elpusztított altiszti házak utolsó napjaira hajaz? Az ablakok tárva, lassan a nyirkos szél is átjárja. Magántulajdont emészt a természet és az értelmetlen rombolás. Nézzük, míg bontásra érik, hogy aztán évekig üres telek legyen a város közepén? Fodor Dani hol jársz?

A szabálytalanul lerakott bérrollerek után Budapesten 5 ezer forintot számláz a szolgáltatónak az önkormányzat. Vasárnap a Tiszaligeti stadion előtt 25 ezer forintot – a képre csak 3 eszköz fért, még 2 pár méterrel odébb feküdt a fűben – kereshetett volna Szolnok, ha 3 év alatt merte volna a főváros példáját követni. Három év után fel kell tenni a kérdést: anno rossz szerződést kötött Szolnok? Vagy: ennyiért ne hajolunk le? Netán: oka van a késlekedésnek?

Mégis megszokjuk. Felfoghatatlan, mégis következmények nélkül úszik galambszarban a 97 éves Tisza szálló környéke, veri fel gaz a kerthelyiségét, ahol hónapok óta egy roncs az egyetlen vendég. Szolnok egyik legszebb helyén másfél évtizede pusztulhat az egykor a város által épített, a helyiek által szeretett szálló, étterem és fürdő. A város tizenöt éve tehetetlen, avagy a vezetők kamuzzák a lehetetlent. A szolnokiaknak pedig nem marad más, mint nézni és megszokni. Megszokható?