Amikor kézbe vettem Faragó Sándor éppen száz évvel ezelőtt készült falinaptárát – ami egyébként alig nagyobb egy A/4-es lap kétharmadánál –, akkor döbbentem rá, hogy egykor milyen jelentőséggel bírtak az ilyen nyomtatványok. Szerintem nem volt olyan iroda, hivatal, műhely, bolt, de talán lakás sem, ahol ne lett volna legalább egy ilyen a falra vagy valamilyen függőleges felületre felszegezve vagy felragasztva. Valamire való újság nem jelenhetett meg az év vége felé naptármelléklet nélkül, de cégek reklámként is osztogatták az általában képpel díszített, olykor egész nagy plakátnaptárjaikat. És persze az is eszembe jutott, hogy már fel sem tudom idézni, mikor használtam utoljára ilyen nyomtatványt, hiszen az okostelefonokkal, a számítógépekkel a naptárhasználati szokások megváltoztak. Száz év múlva pedig nem is lehet olyan mostani falinaptárt találni, ami annyi mindenről mesél, mint Faragó Sándor 1926-ban megjelentetett, 1927-re vonatkozó kiadványa.

Faragó Sándor a maga területén profi volt. Persze lehet, hogy a papírkereskedés iránti szeretetét édesapja hagyta rá, aki az előző századfordulón a városháza alatt működtette Fuchs Lipót és fia névén üzletét, illetve viszonylag sok helyi képeslapot is megjelentetett. A nevét Faragóra magyarosító fia pár évvel a századforduló után már saját jogon jelentetett meg anzikszokat, és kezdte üzletét kialakítani az egykori Gorove – ma Kossuth – utca azon emeletes házában, amit majd az Árkád építése miatt bontanak le 1981-ben a Nerfeld-palota mellett. A Gorove út 20. szám alatti üzletben – ennek a fotója látható a címlapon – szinte mindennel foglalkozott, aminek köze volt a papírhoz.

Gyűjteményem tanúsítja, hogy 1905 és 1940 között folyamatosan jelentetett meg Szolnokot ábrázoló képeslapokat, úgyhogy Szigeti Henriktől Weinstock Ernőig szinte mindenkivel dolgozott, aki a várost fotografálta. Viszonylag korán ráállt a nyomdai munkákra, de elsősorban nem könyveket készített, hanem különböző üzleti kiadványokat és kisnyomtatványokat.

Bauer István gyűjteményében több mint két tucat olyan számolópapír található, amelyeken az idővel „Bagoly” márkanév alatt is futó cége szolgáltatásait reklámozta. A papír-írószer mellett működtetett könyvkötészetet, bélyegzőgyárat, 2500 kötetes kölcsönkönyvtára volt, ami mellett játékot, hangszert, festményt, bőröndöt forgalmazott, sőt írógép márkaképviseletként is működött. Csupa olyan dolog, ami a mából nézve szinte érthetetlen, pedig akkor több hasonló vállalkozás is létezett a városban, ráadásul Faragónál már a negyvenes években is lehetett hitelre, amolyan vásárlóklub-tagként beszerezni.

Faragó Sándor sikereiben minden bizonnyal közrejátszott, hogy aktívan reklámozta saját szolgáltatásait. Egyértelműen ezt a célt szolgálta ez az 1927-es falinaptár is, amely lényegében valamennyi tevékenységét hirdette. Egy akkor nagyon fontos, és rendkívül praktikus kiegészítővel, ami miatt biztos, hogy minden üzletben, irodában, de háztartásban is egy ideig féltve őrizték ezt a kisnyomtatványt. Az 1926/27-es évforduló ugyanis a pengő megszületéséről is szólt, ami 1927. január 1-jén váltotta le az első világháború után elértéktelenedő koronát. A népszövetségi kölcsönből végrehajtott pénzreform eredményeként megszülető új magyar fizetőeszközből egy egység 12500 koronát ért, de az átállás természetesen nem ment egyik pillanatról a másikra. Ahogy az euróra áttérő országokban megtapasztalhatjuk, az emberek egy ideig a régi és az új fizetőeszközökben egyaránt számolnak, így nagyon jól jön egy átváltási segédlet. Faragó Sándor reklámkiadvány pedig ezt kínálta.

Ha valaki ránézett erre a kisnyomtatványra, akkor gyorsan tudhatta, hogy az új pénz egyetlen váltópénze, azaz az 1 fillér 125 régi koronát ért, a legkisebb bankjegy címlett, azaz az 5 pengős pedig 62500 koronát. De azt hiszem, a visszafelé számolást segítette meg igazán ez a kiadvány, hiszen hasznos tudás lehetett, hogy a 100 ezer koronás bankjegyünkért 8 új pengőt kaphattunk. Persze a mából nézve legalább ennyire érdekes a naptárrészen a névnapokat silabizálni, hiszen sok mai név nem is szerepel ebben a római katolikus elveket követő felsorolásban. Például én sem ünnepelhettem volna a névnapomat 1927-ben akkor, amikor most szoktam.