2026.06.15. (hétfő)

Szerethető haderő

Szerethető haderő

Dátum:

Negyedével kevesebb zenekar, legalább ugyanennyivel kisebb nézőszám, holott a műsor ugyanolyan szórakoztató volt, mint az előző években. A város napjához kapcsolódón rendezték meg a Magyar Honvédség legszórakoztatóbb csapatainak fesztiválját Szolnokon.

Bevallom, pacifista vagyok, ám a katonazenét és a klasszikus katonai zenekarokat nagyon szeretem. A hangzás, a hangszerek, a repertoár és a rendezettség okán. Ezért is várom minden évben a Szolnoki Regionális Katonazenekari Fesztivált, amikor a Kossuth téren masíroznak, egyhelyben állnak vagy éppen bohóckodva táncolnak a honvédség még megmaradt helyőrségi zenekarai.

Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ez egyfajta kárpótlás is a szolnokiaknak, akik évközben sokszor tűrik megadással a fejük fölött köröző helikoptereket, vagy éppen az elhúzó Gripeneket. Másrészt az is rendszeresen eszembe jut, hogy anyagilag jól ellátott hadseregünk talán egyetlen világszínvonalú haderőnemét láthatjuk ilyenkor. Azokat a katonákat, akikről ráadásul nem a fegyverropogás és a félelem, hanem a mosoly juthat eszünkbe.

Tavaly még négy zenekar szórakoztatta a szolnoki közönséget, idén viszont már csak három. Remélem, nem a zenekaroknál kezdték a haderőreform újabb nekibuzdulását, csupán arról van szó, hogy a negyedik csapatnak szeptemberre elfogyott a túlóra- vagy a benzinpénze. A csökkenő létszámot látva pedig, szívem szerint, azt is idetűzném, hogy el a kezekkel a katonazenekaroktól, mert ők az egyetlenek, akik miatt hajlandó vagyok az adómból a honvédségre áldozni. (Ez persze csak részben igaz. Van még olyan része a honvédségnek, akikre nem sajnálom a pénzt.)

A dísztribünön is mintha kevesebben ültek volna. Persze, nem választási év van, nincs szolnoki kötődésű nagyember a minisztériumban se. És az is lehet, hogy a haderőreform végre elérte a tiszti kart, és mára tényleg belőlük van kevesebb.

Azt azonban kifejezetten sajnálom, hogy a korábbiaknál jóval kisebb volt a nézősereg. Tavaly például elő nem fordulhatott, hogy szinte bárhol a zenekaroknak fenntartott terület szélére állhatok, vagy a Kossuth tér hűvös oldalában üres székeket találhattam volna műsor közben. Igaz, nehezen tudom megérteni, hogy a szolnoki katonazenekari fesztivál, miért csak a szolnoki közönséget célozza meg. Forgatok néhány – nem Szolnokon megjelenő – lapot, de vagy elkerülte a figyelmemet, vagy tényleg nem tudunk bekerülni a dödölle, lekvár, bogyó és egyéb fesztiválok közé. Pedig egy katonaváros mi mással csábíthatna turistákat, mint a civileknek szóló, látványos katonai eseményekkel.

Még akkor se bánnám, ha ezzel megpróbálkozna a város vagy a honvédség, ha netán a következő évben be se férnék a Kossuth térre.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Vizsgáljuk köz(ös)műveinket!

Milyen gyakran kell a szolnoki vízhálózat meghibásodására számítani, mikor omlik össze a város csatornarendszere, meddig működhet az életveszélyes közvilágítás? Szembenézünk az örökséggel?

Szolnok mit tesz a könnyekkel?

Balásy Gyula könnyeinek feltörölgetése közben elgondolkozunk azon, hogy ez a fickó és helyi kiszolgálói miként tették tönkre a szolnoki médiát és kommunikációt (is)? Vagy így jártunk?

Roller és szerencse

Tudom, menő, sőt olykor hasznos az elektromos roller, de autósként és gyalogosként rettegek az ezzel közlekedőktől. Közben féltem is őket, mert olykor kész oroszrulett, amit művelnek.

Férfias könnyek

Ha egyszer majd az elmúlt hónap személyes emlékeit összegyűjtjük, akkor talán külön fejezetet kap ebben a történeti munkában, hogy a napi „politikai” történések kapcsán ki és mikor sírt.