A szolnoki Kossuth teret ábrázoló fotó legalább másfél évtizeddel a készítése után került képeslapként a fővárosba. Érdekessége az a Szentháromság-szobor, aminek történetét évek óta nem sikerül kibogoznom. Annyi bizonyos, hogy a múlt század első évtizedeiben a város főterén állt.

Már többször írtam arról – ami minden bizonnyal másoknak is feltűnt -, hogy szinte minden nagyvárosunkban találni köztéri Szentháromság kompozíciókat, többségében a régi városrészek központi helyein, általában korukat meghazudtolóan jó állapotban. Ez alól Szolnok az egyik kivétel, holott valamikor itt is volt ilyen szoborcsoport. Miként azt a mellékelt képeslap is mutatja, nagyjából a mai Táncsics utca vonalában, körülbelül a jelenlegi zászlórudak környékén állt a Kossuth téren. Torzója persze ma is megvan a Templom utcában, a Belvárosi Nagytemplom mellett koptatja lassan az idő. Hogy ott pontosan mióta áll, sajnos nem tudom, miként azt sem, hogy a Kossuth térre mikor került. A XIX. század utolsó éveiben ugyanis biztos, hogy nem volt ott, viszont a XX. század első éveiben már felbukkan a korabeli képeslapokon.

Ilyen a mellékelt anziksz is, aminek sem kiadóját, sem készítési dátumát nem tüntették fel a hátlapon, leginkább azért, mert ez egy első világháború utáni újrahasznosított lap lehet. Erre utal, hogy a bélyegző szerint 1924. november 1-jén küldték Szolnokról a fővárosba, ugyanakkor a kép minősége és egy-két részlete jó másfél évtizeddel korábbi fotózási időpontról árulkodik. A magam részéről azt feltételezem, hogy a felvétel 1907 körül készült, hiszen a Népbank épülete – a szobor mögötti, tűzfalán reklámfestésű, magas tetejű ház – már áll, ugyanakkor a térről kivezető mai Kossuth utca végén még nem látható a Kereskedelmi Bank szecessziós épülete, ami egykor a Szapáry utcát zárta le. Ez egyben azt is jelentheti, hogy mivel 1899-ből ismert olyan, a Kossuth teret ábrázoló fotó, amin a Szentháromság-szobor nem látható, feltételezhetjük, hogy az a két dátum között kerülhetett a helyére.

Egyébként a pár évvel korábbi képpel összehasonlítva ezt a felvételt az is kiderül, hogy Szolnok villamosítása a XX. század elején gőzerővel haladt, hiszen a fotó bal szélén, a Városháza tetején jókora, ezt szolgáló eszközt láthatunk. Továbbá az is látszik, hogy a Városháza aljában működő boltoknak elég jól mehetett, hiszen míg 1899-ben az épület homlokzatát alig megbontva nyitottak ajtót és kirakatot a térre, pár évvel később már komoly portálépítések történhettek, amint ezt a sarki Sebők Sándor féle üzlet is példázza.

Mindezek mellett ennek a képeslapnak is megvan a személyes története, amit a 92 évvel ezelőtti feladó tett hozzá. Aki nemcsak egy szimpla üdvözletet vagy valami üres szöveget akart küldeni Szolnokról Budapestre az édesanyjának, hanem a hogylétük felőli érdeklődés mellett egy találkozásról is említést tesz. Mégpedig a Füredy doktornál tett látogatásáról, akivel kedvesen elbeszélgettek a kolozsvári emlékekről. Ami ugye 1924-ben már pár éve, hivatalosan is „külföldnek” számított, és nem nagyon utazhattak oda sem az onnan kényszerűen elszármazottak, sem az ott korábban csak utazóként megfordulók. És nem hinném, hogy amikor éppen új képeslap gyártására se nagyon telt a világháború utáni válságban kínlódó országban, reménykedhettek volna a helyzet mielőbbi megváltozásában.