- Be se ment a Gardenba - jelentette ki halálsápadtan Anna, amikor visszaült a terepjárójába, ahol három volt osztálytársa várta. - A találkozó után, vasárnap hajnalban itt raktam ki, mert Csilla szerzett neki szobát. A foglalás valóban megvolt, de Ványai András ide nem jelentkezett be, és azóta se járt erre. Srácok, félek, hogy történ vele valami.
- Átnéztem a megyei napilap 1989 karácsonya utáni számait, az országos lapokat, de még a korabeli rendőrújságot is egészen 1990 márciusáig, de semmi nyoma annak, hogy a szolnoki OTP-t kirámolták volna - hadarta Csongor, miután beült Anna mellé a terepjárójába a Közgé előtt. - Szerinted eljön?
- Karácsony első napján összevesztem anyámékkal, mert a családi körút helyett a Ságvárit választottam. Azt mondtam, az új barátnőmnél ünnepelek, erre kiborultak, hogy nem megyek a rokonokhoz. De vissza kellett mennem az OTP-be, mert még tele volt az asztal pénzzel. Ha jól emlékszem, a két nap alatt hatszor fordultam. Így lett a vége kétszázmillió.
- A pénzzel teli dobozokat beraktam a szekrénybe, megfürödtem, kiöltöztem és végigültem anyámékkal a karácsonyi vacsorát. Enni nem nagyon tudtam, mert azon járt az eszem, hogy mihez kezdek ennyi pénzzel, meg hogyan hozzam el azt, ami a Szapáry úti bankban az asztalon maradt. Anyám kérdezgette is, hogy mi a bajom. Mit mondhattam volna? Éppen egy bankrablás közben vagyok.
- Fél hat körül újra felmásztam az ablakhoz, amit könnyen ki lehetett nyitni. Áttoltam magam rajta, és bezuhantam egy sötét helyiségbe. Azt hittem, rögtön lebukok. Mivel azonban nem jött senki, felálltam és végigtapogattam a falat, hátha találok egy ajtót vagy lámpát. De nem találtam semmit. Még azt az ablakot sem, amin beestem. Sírva fakadtam. Úgy éreztem, csapdába estem.
