- Ványai! Tegyük fel, elhisszük, hogy a mindenki elől eltitkolt csajod hiánya, a katonai behívó és mert nem volt melód, tizenkilenc évesen hülyeségre adtad a fejed. Legyünk nagyvonalúak, vegyük be azt is, hogy egy alkoholista kéményseprő meg egy volt közgés csaj bemondása alapján kirámoltad a Szapáry úti bankfiókot. De hogyan? - Fordult osztálytársához a kissé kapatos Gerzson.
- Annyit árult el, hogy kitől kapta a tippet, meg hogy el volt keseredve, ezért minden mindegy alapon rabolt bankot - mondta Gerzson és az 1988-ban a Közgébből elballagott 4. D osztálytalálkozóján Csongor és Csilluska közé telepedett. - Anna most kínozza még egy sort, aztán folytatom a kihallgatását. Bár egy szót se hiszek a Szapáry úti bankrablásból.
- Addigra már kirúgtak a kéményseprőktől, amikor Gyula bá piásan legurult egy tetőről. Bár a temetésén a többiek azt mondták, nem a zuhanásba, hanem a két hét kórházi alkoholelvonásba halt bele. Mindenesetre a búcsúztatóján ugrott be, hogy ki kellene rabolni a Szapáry úti bankot - folytatta Ványai, miközben a Baross utca házait bámulta a kocsiból.
- Huszonhárom és fél éve nem jártam Szolnokon. Ez az utca is Tanácsköztársaság volt még akkor - mondta némi szomorúsággal a hangjában Ványai, miközben Anna és Csongor között lépkedett a Közgé előtt. - Elvisz valaki a Ságvári körúti bankhoz?
- A tettes mindig visszatér a helyszínre - jelentette ki hivatalos hangon Gerzson, és már nyitotta is szolgálati autóját, aminek műszerfalán egy tetőre rakható kék villogó pihent. Ványai és Anna is ült be mellé.
- Gyerünk, Bandi igyuk meg végre azt a jeges ouzo-t, mert felforrt az agyam a sok sikeres embertől meg a tökéletes családjaiktól - vágta hátba barátságosan Ványait Jozsó a Közgé földszinti folyosóján a 25 éves találkozó után. - A mesedélutánnak vége, jöhet a rögvalóság. Engem nem zavar, ha bankot raboltál vagy embert öltél. Mondjuk, hogy tiéd lett az Anna, aztán meg dobtad, az kicsit fáj.
