- Én hogy kerülök a történetbe? - Nézett Bánra Bartos Edit, akinek a szobájában olyan szerencsétlenül esett hanyatt Gulyás Zoltán. És, akit egyik nap a főnöke, másnap pedig egy ismeretlen Kamazos akart eltenni láb alól. Sőt, feldúlták a lakását, és még a rendőrséget is megjárta. - De maga is válaszolhat erre, százados úr!
- Mennyit kaphatnék a Madas-ház kincseiért? Már ami abból nálam van? - Fordult Bánhoz komoly arccal a törött karú pincérlány.
- Gyanítom, hogy lopott a holmi, tehát minimum öt évet - tette kezét a kezére a fiatal közlekedési rendőr.
- Legalább harminc éve kerülhettek elő a kincsek a felrobbantásra váró házból. Tehát, ha közben nem bűncselekmény útján cseréltek gazdát, akkor valóban Tündikét illetik - nézett rájuk a százados.
- Gulyás Zoltán egy szerencsétlen véletlen áldozata lett - szögezte le hivatalos hangon a százados a Szigony kocsma asztalánál, majd vigyorogva folytatta. - A szerencsétlen a Madas-ház kincsével seftelőkre, a véletlen pedig a sötétben tapogatózó rendőrségre vonatkozik.
Érdekes látványt nyújtottak, a Szapáry úton. Elől két férfi, szinte kéz a kézben. Mögöttük egy fiatalabb jobbján feltűnő vörös, balján gipszelt kezű nő. Pár lépésnyire lemaradva meg két feldúlt hölgy. Aki látta őket, érezhette, hogy valami titok köti össze őket.
Bán idegesen dobolt a Tünde belső termének egyik asztalán. Az ablakokon a Szapáry útra látott, de nem vette észre a taxit, amiből a lánya és Edit szálltak ki. Ahogy a százados öreg piros autója se tűnt fel neki, ami a taxi után parkolt le az egykori Vörös Csillag mozival szemben. Egy perc múlva sokan lettek a Tündében.
