- Jöjjön, kiáltson - szólt oda a színesbe öltözött cigányasszony az elegáns negyvenes nőnek. Aztán szotyit vett a szájába, megforgatta, roppantotta, majd a héjat a tenyerébe köpte. A nő megtorpant, zavartan pislogott márkás szemüvegkerete mögül.
Karácsony óta könyörögtem anyáméknak, hogy látogassuk meg a szolnoki unokatesóimat. Emlékszem, nem igazán értették, miért lett hirtelen fontos, hogy azt a két elviselhetetlenül eleven kissrácot lássam. Én meg nem mertem megmondani, hogy tulajdonképpen nem ők, hanem a huszadik emeleti lakásuk izgatott, ahová előző nyáron költöztek.
- Az a huszonöt évvel ezelőtti szolnoki bankrablás, amit a közgés osztálytalálkozónkon Ványai előadott, biztosan megtörtént. Ahhoz se férhet kétség, hogy Ványai benne volt, vagy tudott róla. És számomra az is világos, hogy annyira hihetetlen volt maga a rablás, hogy utána inkább sikkasztásként kezelték - mondta komoly arccal Csongor.
- Egyértelmű, hogy ’89 karácsonyán, amikor az egész ország a romániai forradalom közvetítését nézte a tévében, történt valami a Ságvári körúti OTP-ben. Ványai verziója szerint, pár nap alatt ő pakolt ki onnan 200 milliót. Más források arra utalnak, hogy sikkasztás történt. Míg vannak, akik szerint vagy kitaláció ez is, vagy valakik szeretnék eltitkolni a történteket.
- Nyugodt és vidám három hónap van mögöttem, tehát gondoljátok meg, mivel indokoljátok, hogy ide rángattatok - dobta a Tisza mozi kávézójának egyik asztalára Gerzson a tárcáját, majd lendületesen letelepedett az egyik székre. - Amennyiben a Szapáry úti bankrablásról, netán a feltételezett elkövetőjéről akartok dumálni, akkor bedobok egy sört, és viszlát.
