- Huszonhárom éve várok arra, hogy kiderüljön, nem az anyám sikkasztotta el azt a rengeteg pénzt a Szapáry úti fiókból - mondta a negyven körüli, nagydarab, tüsi hajú férfi, és nagyot szippantott orrfacsaró szagú szivarjából. - Majd negyedszázad után maguk az első nyom ahhoz, hogy igazságot szolgáltassak anyámnak és családomnak. Nem gondolja, hogy bármitől betojok, és futni hagyom magukat?
- Hetekkel később derült ki, hogy valóban eltűnt kétszázmillió a bankból - kezdte Traktor, miközben cigarettára gyújtott Anna terepjárója mellett. - Úgy tűnik, azon a karácsonyon valóban nagy volt a felfordulás, és senki sem emlékezett, mennyi pénzt is vittek be abba a szobába a Szapáry úti bankban. Aztán, amikor rájöttek, hogy valami nem stimmel, próbálták eltusolni az egészet.
- Be se ment a Gardenba - jelentette ki halálsápadtan Anna, amikor visszaült a terepjárójába, ahol három volt osztálytársa várta. - A találkozó után, vasárnap hajnalban itt raktam ki, mert Csilla szerzett neki szobát. A foglalás valóban megvolt, de Ványai András ide nem jelentkezett be, és azóta se járt erre. Srácok, félek, hogy történ vele valami.
- Átnéztem a megyei napilap 1989 karácsonya utáni számait, az országos lapokat, de még a korabeli rendőrújságot is egészen 1990 márciusáig, de semmi nyoma annak, hogy a szolnoki OTP-t kirámolták volna - hadarta Csongor, miután beült Anna mellé a terepjárójába a Közgé előtt. - Szerinted eljön?
- Karácsony első napján összevesztem anyámékkal, mert a családi körút helyett a Ságvárit választottam. Azt mondtam, az új barátnőmnél ünnepelek, erre kiborultak, hogy nem megyek a rokonokhoz. De vissza kellett mennem az OTP-be, mert még tele volt az asztal pénzzel. Ha jól emlékszem, a két nap alatt hatszor fordultam. Így lett a vége kétszázmillió.
