- Karácsony első napján összevesztem anyámékkal, mert a családi körút helyett a Ságvárit választottam. Azt mondtam, az új barátnőmnél ünnepelek, erre kiborultak, hogy nem megyek a rokonokhoz. De vissza kellett mennem az OTP-be, mert még tele volt az asztal pénzzel. Ha jól emlékszem, a két nap alatt hatszor fordultam. Így lett a vége kétszázmillió.
- A pénzzel teli dobozokat beraktam a szekrénybe, megfürödtem, kiöltöztem és végigültem anyámékkal a karácsonyi vacsorát. Enni nem nagyon tudtam, mert azon járt az eszem, hogy mihez kezdek ennyi pénzzel, meg hogyan hozzam el azt, ami a Szapáry úti bankban az asztalon maradt. Anyám kérdezgette is, hogy mi a bajom. Mit mondhattam volna? Éppen egy bankrablás közben vagyok.
- Fél hat körül újra felmásztam az ablakhoz, amit könnyen ki lehetett nyitni. Áttoltam magam rajta, és bezuhantam egy sötét helyiségbe. Azt hittem, rögtön lebukok. Mivel azonban nem jött senki, felálltam és végigtapogattam a falat, hátha találok egy ajtót vagy lámpát. De nem találtam semmit. Még azt az ablakot sem, amin beestem. Sírva fakadtam. Úgy éreztem, csapdába estem.
- Ványai! Tegyük fel, elhisszük, hogy a mindenki elől eltitkolt csajod hiánya, a katonai behívó és mert nem volt melód, tizenkilenc évesen hülyeségre adtad a fejed. Legyünk nagyvonalúak, vegyük be azt is, hogy egy alkoholista kéményseprő meg egy volt közgés csaj bemondása alapján kirámoltad a Szapáry úti bankfiókot. De hogyan? - Fordult osztálytársához a kissé kapatos Gerzson.
- Annyit árult el, hogy kitől kapta a tippet, meg hogy el volt keseredve, ezért minden mindegy alapon rabolt bankot - mondta Gerzson és az 1988-ban a Közgébből elballagott 4. D osztálytalálkozóján Csongor és Csilluska közé telepedett. - Anna most kínozza még egy sort, aztán folytatom a kihallgatását. Bár egy szót se hiszek a Szapáry úti bankrablásból.
