- Addigra már kirúgtak a kéményseprőktől, amikor Gyula bá piásan legurult egy tetőről. Bár a temetésén a többiek azt mondták, nem a zuhanásba, hanem a két hét kórházi alkoholelvonásba halt bele. Mindenesetre a búcsúztatóján ugrott be, hogy ki kellene rabolni a Szapáry úti bankot - folytatta Ványai, miközben a Baross utca házait bámulta a kocsiból.
- Huszonhárom és fél éve nem jártam Szolnokon. Ez az utca is Tanácsköztársaság volt még akkor - mondta némi szomorúsággal a hangjában Ványai, miközben Anna és Csongor között lépkedett a Közgé előtt. - Elvisz valaki a Ságvári körúti bankhoz?
- A tettes mindig visszatér a helyszínre - jelentette ki hivatalos hangon Gerzson, és már nyitotta is szolgálati autóját, aminek műszerfalán egy tetőre rakható kék villogó pihent. Ványai és Anna is ült be mellé.
- Gyerünk, Bandi igyuk meg végre azt a jeges ouzo-t, mert felforrt az agyam a sok sikeres embertől meg a tökéletes családjaiktól - vágta hátba barátságosan Ványait Jozsó a Közgé földszinti folyosóján a 25 éves találkozó után. - A mesedélutánnak vége, jöhet a rögvalóság. Engem nem zavar, ha bankot raboltál vagy embert öltél. Mondjuk, hogy tiéd lett az Anna, aztán meg dobtad, az kicsit fáj.
- Szolnok kellős közepén nem lehet három napon keresztül bankot rabolni - fortyant fel Traktor. - Sem most, sem 1989-ben. Ráadásul 200 millió akár forintban, akár valutában akkor papírhalom, hogy azt feltűnés nélkül elvinni se lehet. Arról nem is beszélve, hogy az országból se vihetted ki. Bandika, kamu az egész.
- Az elmúlt huszonhárom és fél év első harmadát rettegésben töltöttem, a második harmadát végigbuliztam és dőzsöltem, majd miután a rabolt pénzzel együtt mindezek elmúltak, próbáltam jóvátenni mindazt, amit elszúrtam - foglalta össze életét Ványai, mert úgy tűnt, senki nem akarja neki elhinni a 200 milliós szolnoki bankrablást.
