- Csak akkor kezdeném keresni azt a fekete autót, ha végre az apám és a százados úr is színt vallana a saját szerepét illetően. Nincs üldözési mániám, de ha a Szigony kocsma ajtaján anélkül lépünk ki, hogy ezt tisztáznánk, nemcsak soha nem derül ki a szerepük, de az életünk sincs biztonságban - jelentette ki határozottan Bán lánya.
- Én hogy kerülök a történetbe? - Nézett Bánra Bartos Edit, akinek a szobájában olyan szerencsétlenül esett hanyatt Gulyás Zoltán. És, akit egyik nap a főnöke, másnap pedig egy ismeretlen Kamazos akart eltenni láb alól. Sőt, feldúlták a lakását, és még a rendőrséget is megjárta. - De maga is válaszolhat erre, százados úr!
- Mennyit kaphatnék a Madas-ház kincseiért? Már ami abból nálam van? - Fordult Bánhoz komoly arccal a törött karú pincérlány.
- Gyanítom, hogy lopott a holmi, tehát minimum öt évet - tette kezét a kezére a fiatal közlekedési rendőr.
- Legalább harminc éve kerülhettek elő a kincsek a felrobbantásra váró házból. Tehát, ha közben nem bűncselekmény útján cseréltek gazdát, akkor valóban Tündikét illetik - nézett rájuk a százados.
- Gulyás Zoltán egy szerencsétlen véletlen áldozata lett - szögezte le hivatalos hangon a százados a Szigony kocsma asztalánál, majd vigyorogva folytatta. - A szerencsétlen a Madas-ház kincsével seftelőkre, a véletlen pedig a sötétben tapogatózó rendőrségre vonatkozik.
Érdekes látványt nyújtottak, a Szapáry úton. Elől két férfi, szinte kéz a kézben. Mögöttük egy fiatalabb jobbján feltűnő vörös, balján gipszelt kezű nő. Pár lépésnyire lemaradva meg két feldúlt hölgy. Aki látta őket, érezhette, hogy valami titok köti össze őket.
