A fiatal rendőr fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Köhögve kapkodott levegő után, bal kezével pedig a szíve tájékát masszírozta, nehogy infarktust kapjon. Hátát a Hetényi portájának nyomta, szemei kikerekedtek.
- Nehogy most pusztulj el szép szemű - simogatta meg bal kezével meglehetősen sután Tünde, a Szigony pincére, aki mosolyogni is próbált, de véraláfutásos arca ezt nem nagyon engedte.
- Hozzád indultam - nyögte a rendőr, a következő mondathoz viszont még nem volt elég levegője.
- Ide a kórházba?
- A Szigonyba… - és csuklani kezdett. - Mi lett… a francba - kapott a szájához, mivel sikerült ráharapnia a nyelvére.
A Kamaz a vegyiművek parkolójában állt. A százados úgy tette le mellette öreg Volvóját, hogy a főút felől ne látszódjon. Megkerülte a monstrumot és felkapaszkodott a narancssárga vezetőfülkébe. A kormány mögött ülő fiatalember idegesen kidobta cigarettáját a letekert ablakon, majd kezet nyújtott a mellé ülő rendőrnek.
- Mibe keveredtél már megint Pistikém? Gázolajlopás? Egy fuvar homok rossz címre billentve?
Biztos volt benne, hogy az elmúlt napokban lehallgatták. A fiatal közlekedési rendőr civilben állt a Zagyva cukrászda előtti buszmegállóban, és annyira elmerült gondolataiban, hogy semmiről sem vett tudomást. Eszébe jutott, hogy Gulyás nővérét, Zitát, aki belekeverte ebbe az egészbe, reggel óta hiába hívja. Tárcsázott. A hívott szám nem kapcsolható. Talán új telefont kellene venni, hátha még mindig hallgatózik valaki.
„Vegye ki a mobilokból az akkumulátorokat!” Állt azon a cetlin, amit Bán Béla orra alá nyomott a fiatal rendőr, amikor az Árkádok parkolóban beült mellé az autójába. Miközben Bán a telefonjával matatott a közlekedési rendőr a többi autót figyelte, aztán intett, hogy indulhatnak. Az ablakok alatt tartott kezével jelezte, merre forduljanak: Magyar utca, Tisza-part, Szabadság tér, fel a hídra, el a Tiszaliget előtt, át a körforgalmon. A kihalt szandai sportreptér aszfaltján állították le az autót.
- Maga szerint Csaba túléli a balesetet? - Kérdezte Edit a fiatal rendőrt, akivel két ásványvíz mellett ültek a Tünde Szapáry utcai ablaka mögött. - Olyan nyugodt életem volt, amíg az a hülye Gulyás ne esett hanyatt.
- És Gulyás magától esett el, vagy valaki segített neki? - Nézett a férfi a meggyötört arcú nőre. - Magát is gyanúsíthatnák a gyilkossággal.
- Voltak pillanatok, amikor meg tudtam volna ölni Zolikát. Pedig tudja, milyen fantasztikus srácnak ismertük meg?
