- Maga szerint Csaba túléli a balesetet? - Kérdezte Edit a fiatal rendőrt, akivel két ásványvíz mellett ültek a Tünde Szapáry utcai ablaka mögött. - Olyan nyugodt életem volt, amíg az a hülye Gulyás ne esett hanyatt.
- És Gulyás magától esett el, vagy valaki segített neki? - Nézett a férfi a meggyötört arcú nőre. - Magát is gyanúsíthatnák a gyilkossággal.
- Voltak pillanatok, amikor meg tudtam volna ölni Zolikát. Pedig tudja, milyen fantasztikus srácnak ismertük meg?
- Rossz bőrben vagy Lacika! Ennyire megviselt a tegnapi kalandunk? - Fogta meg a fiatal rendőr vállát hátulról Zita. - Úgy el vagy gondolkodva, azt sem vetted észre, hogy az utcáról integettem neked. Mi van? Egyébként nagyon örülök, hogy végre nem nekem kell téged hívogatnom - és mosolyogva úgy ült le a férfival szembe, hogy az felért egy szeméremsértéssel. - Az egész város látja, hogy együtt vagyunk. Nem félsz, hogy hírbe hozzák a milliomos örököst és a kis hadnagyocskát?
A Tünde kiürült. A felszolgálók a bejárat előtt tárgyalták a Szapáry utcai baleset részleteit. A forgalom lépésben haladt. A rendőrök és a nem mozduló mentő nemcsak a piac felé tartó sávokat, de a Galéria irányába vezetőkből is elfoglaltak egyet. Bán Béla a cukrászda nagytermében az ablak előtt állt, onnan figyelte az utcát. A bejárati ajtó nyílásából tudta, Edit megérkezett. Azt várta, hogy a feldúlt nő a nyakába ugorva próbál majd megnyugodni, ehelyett azonban gyűlölködő hangon kiabálni kezdett vele.
- Akarsz róla beszélni? - Ülte le a százados a fiatal közlekedési helyszínelővel szembe a városi kapitányság ebédlőjében. Laci egyenruhában, teljesen magába temetkezve kavargatta a levesét már vagy két perce. A százados örült, hogy fiatal kollégája az ebédlő legcsendesebb zugát választotta, ráadásul egyedül volt az asztalánál. Abban bízott, hogy így többet is megtudhat az előző napi kalandról. Este ugyan beszéltek telefonon, de akkor csak annyit hadart el a srác, hogy megfigyelték őket a Szigonyban, és a halott Zolika sms-t küldött.
- Magának elment az esze, hogy ideállít a házam elé? - Zúdította dühét a vezérigazgató a századosra, miután a „rózsadombi” utcában beült az autójába. - Itt mindenki ismer, holnap már arról fognak pletykálni, hogy zsaruk jöttek értem - üvöltött a rendőr felé fordulva, aki faarccal bámult a szélvédőn kifelé.
- Amilyen ügyesek az emberei, erre napokon belül sort is keríthetünk - válaszolta a rendőr, ami elég volt ahhoz, hogy a vezérigazgatóba fojtsa a szót.
