- Azonnal küldje be Editet - vetette oda köszönés helyett Gizikének az irodába berobbanó Csaba. Bár a titkárnő meglepődött a fölényes hangtól, felugrott és lapozgatni kezdett a jegyzetfüzetében.
- Szentséges ég főnök, azt hittem, történt magával valami - sápítozott miközben a szobájába viharzó férfi után rohant, aki tegnapig az asztala előtt megállva kezdte a munkanapjait. - Csak nincs valami baj? Fél nyolc óta próbálom elérni a mobilján, de csak kicseng. Elhagyta?
A férfi hatalmasat csapott az íróasztalára, mire a titkárnő rémülten szája elé kapta a füzetét.
- Nem! Elrabolták! - Gizike halkan felsikított. - A francért jött utánam, kértem, hogy küldje be Editet.
Bán Béla a Tiszai hajósok terén hagyta az autóját, onnan sétált a Szigony felé. Már messziről látta, hogy valaki áll a kocsma előtt, és mintha az ablakon próbálna bekukucskálni, miközben mobilt szorít a füléhez. Ahogy közelebb ért, úgy érezte, látta már valahol a leskelődésbe teljesen belefeledkezett embert. Mögé érve lelassította a lépteit, és úgy döntött, inkább nem nyit be a Szigonyba.
- Kis László, jelentkezem - emelte homlokához jobb kezét a bokszából kihajoló, ezért székén kissé görnyedten ülő közlekedési rendőr, majd gyorsan észbe kapott, hogy civilben van, és inkább kezet próbálta nyújtani a holtsápadt Editnek. A Szigony szomszédos bokszából kihajoló, ugyancsak furán összegörnyedt nő csak azért nem zuhant a kövezetre, mert kivágódott a füstös kocsma ajtaja.
Edit feldúlva lépett be a Szigonyba. Fel sem fogta, hogy mások is vannak a kocsmában. Letelepedett az első üres bokszba, éppen amellé, ahol a pincérlány és a közlekedési rendőr beszélgetett. A lány apró csókot nyomott a megdöbbent rendőr homlokára, majd átsétált Edit bokszához, hogy felvegye a rendelést.
- Hol a francban vagy már? Bán Béla ne csináld ezt velem, majdnem megöltek - hadarta Edit, észre sem véve a megdöbbent pincérlányt.
