A fiatal helyszínelő elgondolkodva a századosra nézett, majd felugrott, vette a kabátját, és kiviharzott a szobából. A százados kényelmesen feltápászkodott, az ablakhoz lépett, és mosolyogva nézte, ahogy a fiatal rendőr kiszáguld az udvarról a szolgálati autójával. Komótosan elővette a mobilját, hunyorogva keresgélt a nevek között, majd füléhez emelte a készüléket.
- Azzal a libával nem lehet szót érteni. Nem is ezen a földön jár. Először együttérző próbáltam lenni, aztán kedves, a végén pedig már udvaroltam is, mindent bevetettem, de nem érti, miről van szó. Meg van róla győződve, hogy az a korlátolt öccse a tudásának köszönhetően gazdagodott meg. És ezt ártatlan szemekkel még hangoztatja is. Ő az egyetlen örökös, és most úgy érzi, az ölébe pottyant a lottó ötös.
Az Árkádok mögötti parkolóban állította le az autóját. Próbált nyugodtnak látszani, holott utálja, ha félbe kell hagynia, amin dolgozik. Editnek viszont nem tudott ellenállni. Az előző napi Szigonybeli kalandjuk, és a délelőtti telefonhívásából is érezte, hogy ismét közelebb kerültek egymáshoz. Amikor meglátta a nőt a dupla átjáró alatt, kiszállt az autójából, integetett neki, hogy észrevegye.
- Lacika! Most azonnal találkoznunk kell a Szigonyban - visította az ismerős női hang a vonal túlsó végén bármiféle köszönést vagy bemutatkozást mellőzve. A baleseti helyszínelő csak azért nem vágta falhoz a telefonját, mert a kapitányság szűk szobájában éppen úgy próbálta lerajzolni a százados fiának balesetét, hogy közben a százados vele szemben szuszogott az asztalára könyökölve. - Most jövök a Tündéből, ahol a Zolika főnökével volt randim, és olyanokat mondott, hogy hanyatt esel, ha elmesélem. Hallod Lacikám?
Úgy tervezte, lazán benyit a Szigonyba, feltűnés nélkül letelepszik egy félreeső asztalhoz, és úgy tesz, mintha nagy bánata lenne, így egyetlen fröccs mellett megfigyelheti a vendéglátó-ipari egységet. A közlekedési helyszínelő civilben ballagott a Szigony utcán, és amikor elakadt a belépője tervezgetésében, azon kapta magát, hogy gőze sincs, mi köze lehet a vendéglőnek Zolika halálához. A százados erről semmit sem mondott.
