A Szapáry úti irodában reggel nyolckor női sikoly állított meg a munkát. A hosszú folyosó valamennyi ajtaja egyszerre vágódott ki. Az ott dolgozók először csak a félig görnyedt Editet látták irodája előtt, aki hátát az ajtajával szemközti falnak támasztva, kezével arcát takarva rázkódott.
- Ilyen hülye esetünk is régen volt - tette le tálcáját a százados a kapitányság éttermének egyik asztalára. A többi egyenruhás fel se nézett, egyedül a fiatal közlekedési helyszínelő szemében csillant némi kíváncsiság. - A szerencsétlen addig hintázott a székén az íróasztala mellett, míg hanyatt nem esett, aztán kopp, és vége.
