- Miért maradt itthon a nagyapád - kérdeztem Annát, amikor hosszas gyötrődés után végre meg mertem szólítani a szilveszteri buliban. Megsemmisültem a nézésétől. Mikor bementünk a szobájába, a heverőjén már nem az Öreg ült, hanem Bogi feküdt az aktuális pasijával, combjáig legörgetett harisnyában. Az Öreg nélkül felejthető szilveszter lett volna.
A karácsony tulajdonképpen azzal kezdődött, amikor a szociális otthon parkjában álló hatalmas fenyőfa színes lámpáit nagyapám felkapcsolta. Ez a hetvenes évek végén nemhogy megszokott, de inkább elképesztően ritka látvány volt. Főleg egy Szolnok melletti faluban. Ahol a különleges fa közelében lévő szolgálati lakásban volt a legszebb a karácsony.
- Szolnokon mindenki mindenkit ismer. Nem lehet semmit titokban tartani. Hagyjuk abba, mielőtt a feleségemnek elmondja valaki. Nem, nem vagyok gyáva. Igen, nekem is sokat jelentesz, de értsd meg! Ezt így nem lehet tovább csinálni. Ne bőgj! - Letettem a kagylót. Nem akartam fültanúja lenni mások beszélgetésének. Lemerült a mobilom, telefonálni akartam. Újra fülemhez emeltem a kagylót.
A Jólét ABC-nél szálltam fel a sárga Ikaruszra. Szóló volt, nem csuklós, tolakodni kellett. Három iskolában ért véget egyszerre a tanítás. A hátsó ablakhoz akartam állni, mert ott az üveg és a korlát közé pont befért a diplomatatáskám. Nem volt kedvem Szandáig tartani. A többi táska azonban a busz belseje felé sodort.
A vakáció sok éven át a hársfa illatával indult. Meg azzal a fantasztikusnak tűnő ötlettel, hogy az első napokban hársfavirágot gyűjtünk, mert azt felvásárolják, így mindjárt a nyár elején megalapozhatjuk a szülői felügyelet nélkül forgatható zsebpénzünket.
