- Jöjjön, kiáltson - szólt oda a színesbe öltözött cigányasszony az elegáns negyvenes nőnek. Aztán szotyit vett a szájába, megforgatta, roppantotta, majd a héjat a tenyerébe köpte. A nő megtorpant, zavartan pislogott márkás szemüvegkerete mögül.
Karácsony óta könyörögtem anyáméknak, hogy látogassuk meg a szolnoki unokatesóimat. Emlékszem, nem igazán értették, miért lett hirtelen fontos, hogy azt a két elviselhetetlenül eleven kissrácot lássam. Én meg nem mertem megmondani, hogy tulajdonképpen nem ők, hanem a huszadik emeleti lakásuk izgatott, ahová előző nyáron költöztek.
