- Bemegyek a főnökhöz - szólt Magdaléna a haját igazgatva az iroda sarkában lévő tükör előtt. Márti nem vette le szemét a monitorról, ujjai sebesen táncoltak a klaviatúrán. Magdaléna azonban fél perc múlva fehér arccal lépett ki a két irodát összekötő ajtón. Nekidőlt a párnázott borításnak, majd sietősen újra a tükörhöz lépett. Remegő kézzel matatott az üvegpolcon.
- Jöjjön, kiáltson - szólt oda a színesbe öltözött cigányasszony az elegáns negyvenes nőnek. Aztán szotyit vett a szájába, megforgatta, roppantotta, majd a héjat a tenyerébe köpte. A nő megtorpant, zavartan pislogott márkás szemüvegkerete mögül.
Karácsony óta könyörögtem anyáméknak, hogy látogassuk meg a szolnoki unokatesóimat. Emlékszem, nem igazán értették, miért lett hirtelen fontos, hogy azt a két elviselhetetlenül eleven kissrácot lássam. Én meg nem mertem megmondani, hogy tulajdonképpen nem ők, hanem a huszadik emeleti lakásuk izgatott, ahová előző nyáron költöztek.
