Reggel hétkor kellett megjelenni a Milliben. Oda, ahol pár napja még önfeledten próbálgattuk a legújabb tánclépéseket és a csajozós dumákat, azon a reggelen a szolnoki vagányok sorfala helyett unott katonák meg öntudatos munkásőrök előtt kellett bevonulnunk. A leglehangolóbb mégis annak a réme volt, hogy két vagy három évre ki vonnak bennünket a forgalomból. Hazafiság ide, férfiasság oda, a fene se akart katona lenni. Pár éve kezdtem dolgozni, jó helyem volt a szövetkezetnél, mindig volt pénzem. Csak a szórakozás és a lányok érdekeltek. Még otthon laktam, a Mártírok úti kisposta fölött.
Akkor értem fel az aluljáróból a zsúfolt peronra, amikor a hetedikre befutott a reggeli intercity. A lábam elé néztem, nehogy az utolsó, hibás lépcsőfokon elessek. Aztán felemeltem a fejem, és mégsem volt mellettem a szerelvény, amit az előző pillanatban láttam. Összeszorítottam a szemem, mintha csak újra akarnám indítani az agyam. Léptem kettőt. Az elsőnél már hallottam a fémes fékcsikorgást, a másodiknál pedig ismét láttam az állomásra behúzó vonatot.
"11. nr. pont: A vállalat jövő évi kártyanaptára" - Hogy felélénkültek az elvtársak. Biztos, megint valami pucér nő kerül rá, mintha azt gyártanánk, közben meg csak azért kell, hogy henceghessenek vele. Otthon bezzeg egyik se meri megmutatni. Mit írjak erről a jegyzőkönyvbe? Mindegy, majd letisztázom. Utólag meg úgyis kozmetikázza az üzemi háromszög.
Egy orosz KGB tiszt, egy amerikai CIA ügynök, egy magyar belügyes és néhány összetört szovjet színestelevízió nézett szomorúan egymásra a szolnoki Ady Endre út és Ságvári körút kereszteződésében oldalára borult ZUK platójának ponyvája alatt. Brezsnyev vonata pár perce húzott ki a főváros felé a szolnoki pályaudvarról. A baleset helyszínén az volt az érdekes, hogy a közeli autókból kiugrálók nem a sérült sofőrhöz, hanem a platóhoz rohantak.
Az évek óta üresen álló belvárosi ház bontásához épp olyan hirtelen fogtak hozzá, mint ahogy be is fejezték. A markoló elállta az utcát, aztán egy napig tépte, szaggatta a régi házat, és hányta darabjait az elé tolató dömperekre. Cserepek, tetőlécek, festett faldarabok, gyűrött csatornák, ajtófélfák, padlódeszkák robajlottak a platókra. Estére már csak néhány kupac malteros tégla, törött kerítésdarab meg égnek meredő csőcsonk jelezte, hogy ott évtizedeken át lakóház állt.
