Ez a fotó nem egy kedvelt turistacélponton lévő kilátót ábrázol, és még csak nem is a szolnoki vár megmaradt tornyát. Ahogy azt is mindjárt hozzátehetjük, ilyen fotót ma már nem készíthetnék a Szolnoki Művésztelepen, ahol a Barasits kiadó embere valamikor a két világháború között járt.

Idegenekkel vagy a város múltja iránt kevésbé érdeklődőkkel a Művésztelep mellett vagy bent a parkban sétálva, mindig el kell mondani, hogy a Zagyva-kanyarulatában lévő kiszögelésben nem az egykori szolnoki vár maradványait találjuk. Mert sajnos be kell látnunk, hogy az évszázadokon keresztül fontos várból – ami általában csak föld- vagy palánkvár volt – már a XX. századra se maradt semmi a felszínen. Az 1848-49-es forradalom leverése után végleg elvesztette hadászati jelentőségét, és mivel akkoriban még senki nem gondolt a műemlékvédelemre, mozdítható maradványait elnyelték a város épülő házai.

Az e képeslap bal szélén álló toronynak annyi köz van az egykori várhoz, hogy a leírások szerint, az 1902-ben megnyílt Szolnoki Művésztelep alkotói, az erőd megmaradt köveiből építették 1905-ben. Kaposvári Gyula közlése szerint, a torony alapkövében elhelyezett irat arról tanúskodik, hogy a terveket Frecskai András grafikus készítette, míg az építészi feladatokat Pongrátz Károly tájképfestő látta el. A leírásból az is kiderül, hogy a toronynak nemcsak pincéje, és amint a mellékelt fotón jól kivehető, tetején kilátója volt, hanem belsejében hűvös borozó is.

Néhány másik képeslap tanúskodik arról, hogy a Zagyva és a Tisza torkolatára, illetve a kisebbik folyó túloldalán akkor még álló régi Tabánra remek kilátás nyílt a torony tetejéről. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, a borozó is betölthette funkcióját legalább a második világháborúig.

Hogy a torony tetején lévő kilátó mikor szűnt meg, sajnos nem tudom, pedig ma is remek látványossága lehetne a városnak. Az biztos, hogy jelenleg már csak a kilátó szint alatti kősorig áll ez a 109 éves épület. Amiről azért se lehetne a budapesti Barasits kiadó által forgalmazott képeslapon látható fotóhoz hasonlót készíteni, mert a kép középpontjában lévő „ablakos várfal maradvány” sincs már a helyén. Illetve a jobb szélen álló szobor is időközben a kert túlsó oldalára vándorolt.

A „hamisított” vártorony kapcsán azért van egy fontos dolog, amin szerintem néha érdemes elmélázni. Mégpedig a Szolnoki Művésztelepen az elmúlt 109 évben alkotó vagy hosszabb-rövidebb ideig itt is élő művészek városra gyakorolt direkt vagy indirekt hatásán. Azon a kreativitáson, felszabadult és szárnyaló gondolkodáson, ami nagyon sokat hozzátett Szolnokhoz. És aminek az a ma már csonka torony akár a jelképe, emlékműve is lehetne.