Úgy szeretnék egyszer Szolnokról is olyan helytörténeti kiállítást látni, ahol hatalmasra nagyított régi és új légifelvételek mutatják, hogyan változott a város. Mint látható Balatonfüreden, a Vaszary Galériában a várossá válásuk 50. évfordulójára rendezett tárlaton. Pilinszky idézetek alatt.
Egyre inkább azt gondolom, minél kisebb egy település, annál nagyobb kincseket rejthet a közelmúltunkból. Talán azért, mert sem a pályázatírók, sem a kivitelezők, sem a politikusok fantáziáját nem mozgatják meg a beruházásaik. Így eddig megúszták a múltromboló átépítéseket is.
Mikor és hol nyílt az első szolnoki óvoda, és hány gyerekre vigyáztak? Óvó bácsik vagy nénik? Ezeket a kérdéseket sem lehetett megkerülni a martonvásári Óvodatörténeti Múzeumban, ami építészetileg is épp annyira érdekes, mint az előtte húzódó tér a Beethoven és a halhatatlan kedvessel.
Lehet egy hentesüzlet múzeum is egyben? Csak a szándékon múlik. Megéri? Én biztos, nem vásároltam volna ott, ha a kiállítás nem csalogat be. A marosvásárhelyi Petry mészárszéket, mint követendő példát citálom. A látnivalók közül sokszor kimarad, pedig ott van a Rákóczi-lépcső alján.
Mi a közös Zágrábban és Szolnokban? A nyolc hónappal korábbi földrengés nyomai még láthatóak? Hogy nézett ki a jugoszláv úttörők egyenruhája és mi volt a "madarska kocka"? Elhagyott és pusztuló szocialista épületek az Adria partján. Nyári, horvát emlékek.
