Világot látni és tapasztalni. Ez utóbbi akkor is jó, ha sírva kérdezi az ember: nálunk miért nem? Koncertterem, mozi, felnőtt- és gyerekkönyvtár, helytörténeti bemutató, turista információ, csodák palotája, délutáni iskola, három kávéház, két bolt és rengeteg közösségi tér. Máshol.
A Katonakönyv című kötetet azért is vettem meg, mert érdekelt, milyen lehetett magyarként öt egykori, szocialista ország néphadseregében sorkatonáskodni. Valós képet nem kaphattam, viszont a nyolcvanas évek bomladozó béketáboráról speciális élményeket igen. Sorozatért kiáltó ötlet.
Bödőcs Tibort nem azért tartom mindenidők legjobb magyar humoristájának, hogy miket mond, hanem azért az ütemérzékért, ahogy a gondolatait előadja. Ami azonban írásban nem működik. De attól, hogy második könyve alapján egy rossz író, humorista nimbusza nem változik.
A múzeumok egy része tavaszig zárva. A jobb éttermek többsége csak csütörtöktől szombatig várja a vendégeket. Azért persze el lehet csípni olyan dolgokat is, ami ilyenkor, ősszel sokkal jobb, mint turistaszezonban. Például a Folly arborétum, ahonnan gyönyörű a kilátás a Badacsonyra.
Más országban vendégeskedni és látni, az ottani mást és jobbnak tűnőt észrevenni, nem önmagunk megcsúfolása vagy elárulása, hanem egyfajta tanulás. Mi mindenen lenne jó itthon változtatni, mi mindent lenne érdemes hazahozni. Például a dán fővárosból. Ahol valóban művészek terveznek.
