Az 1996-ban indult Örökség Világzenei Fesztivál idén tulajdonképpen elmarad. Csak néhány kisebb koncert és a Tisza moziban látható, az elmúlt negyedszázad legjobb pillanatait bemutató fotókiállítás idézi a programot. A kiállított képekről Pap Béla, a fesztivál szervezője mesélt.
Szolnoki bringásként évente legalább egyszer kötelező megkerülni a félig a megyéhez tartozó Tisza-tavat. Október közepéig ez még remek program lehet, főleg, hogy végre a 33-as út mellett is elkészült a kerékpárút. A Poroszló és Tiszafüred közötti szakasz átadásával a kör bezárult.
Ez egy virtuális kiállítás, ahol 10 olyan fényképet mutatunk be, amelyeket magánszemélyek ajándékoztak a Levéltárnak. Összeállításunk egyfajta ajándék a Levéltárból a blogSzolnok olvasóinak. A felvételeket Csönge Attila levéltár-igazgató válogatta és Bajnai Zsolttal közösen fűznek hozzájuk megjegyzéseket.
Számomra még soha sem volt ilyen szomorú a színházi világnap. Leeresztett függönyök előtt ünnepelhetünk. Nekem nagyon hiányzik a színház. Éppen ezért megidézem utolsó színházi élményem, azért is, mert eddigi életem legjobb előadása volt. Talán Magyarországon is látható lesz.
A magyar szecesszió legszebb épülete a Marosvásárhelyen álló Kultúrpalota. Amiről szolnokiként nem beszélhetünk anélkül, hogy ne mondjuk el: építői ugyanazok, akik a pusztuló Mezőgazdasági Takarékpénztárt alkották. Tükörterme pedig a szolnoki Pólya Tibor miatt is érdekes.
