Attól, hogy egy város tele van történelmi és művészeti látnivalókkal, és már a neve is felér egy turistamágnessel, még lehetnek benne olyan gyűjtemények, amelyek nem profik, nem múzeumiak, viszont emlékeket idéznek, és több embert vonzanak, mint egy tudományosan alapos bemutató.
Létezik Szolnoktól nagyjából órányi autóútra egy város, ami mellett évtizedek óta csak elmentem. Aztán valahol azt olvastam, Csongrádnál található egy olyan szakasza a Tiszának, ami a tengerparthoz hasonlít. Meg aztán kortárs irodalmi vonatkozása is van a városnak. Megnéztük.
A Szolnoki Szimfonikus zenekar idén is megrendezi Masterclass, nemzetközi karmester kurzusát. A nagyközönség számára a program a Reutlingeni Filharmonikus Zenekar koncertjével indul és a szolnokiak Nyárváró komolyzenei koncertjével zárul a fővárosi MOMKultban.
Néhányszor jártam már Gyulán, de csak most volt alkalmam megnézni a helyi rádiótörténeti gyűjteményt, rácsodálkozni az úgynevezett Tájvízházra, és betérni a Százéves cukrászdába. Visszamegyek, mert erre a városra is több idő kell. És onnan is volna mit hazahozni Szolnokra.
Nem fogok történelmi túravezetést előadni a Nagy-lengyelországi vajdaság fővárosáról, arra ott vannak az útikönyvek meg turisztikai honlapok. Viszont elmondok néhány olyan élményt, amelyek arról szólnak, miket lenne jó, akár egy lengyel nagyvárosból is hazahozni, Szolnokra.
