Nem fogok történelmi túravezetést előadni a Nagy-lengyelországi vajdaság fővárosáról, arra ott vannak az útikönyvek meg turisztikai honlapok. Viszont elmondok néhány olyan élményt, amelyek arról szólnak, miket lenne jó, akár egy lengyel nagyvárosból is hazahozni, Szolnokra.
Naponta átutazom rajta, mégis először jártam a belvárosában. Voltam már pár helyen a világban, a tőlünk harminc kilométerre lévő Cegléd valahogy mégis kimaradt. Eddig. Mert egy délután nem volt elég, van miért visszatérni. Szecesszió, védett épületek, főterek és Kossuth múzeum.
Mit árul el egy országról a tömegközlekedése? A portugálok csak álmodoznak vagy meg is valósítják az álmaikat? Milyen sütiből lehet turistamágnes? Hány évesek a lisszaboni pincérek? Egy rövid utazás szubjektív benyomásai óhatatlan összehasonlítgatásokkal. Lisszabon 2018.
Mondhatnám, hogy képzeljük el, milyen lehetne a József Attila úti egykori huszár-, majd oroszlaktanya, ha a rendszerváltás környékén alternatív képzőművészek és koncertszervezők veszik birtokba. De nem kell elképzelni, elég Szlovénia fővárosába, a Metalkova nevű negyedbe ellátogatni.
Néhány nappal a hetedik, szolnoki, újévi tánckoncert előtt már tudható, hogy megdől az eddigi rekord nézőszám, hiszen már a délutáni nyilvános főpróbára is többen váltottak jegyet, mint korábban. A Napszédítők előkészületeiről Kádár Edittel és Tibenszky Moni Lisával beszélgettünk.
