Bő háromnegyed évszázada Tiszaföldvár külterületén, a Tisza mellett a pusztában, egy világcég, a kor méreteit tekintve is óriás beruházásba kezdett. A tulajdonos azonban nemcsak gyárat, de élhető települést is álmodott. Martfű és a Bata-Cikta-Tisza cipőgyár születése egy helytörténeti kiállításon.
A héten kitör a tavaszi szünet, így ha Szolnokon már minden kiállítást láttak, és megtehetik, hogy mondjuk, Debrecenben töltsenek egy napot, akkor semmi esetre se hagyják ki az ottani Agórát, ami tudományos élménycentrumként határozza meg önmagát. Azaz maga a csodák palotája.
Krakkó gyalog bejárható történelmi belvárosában nehéz eltévedni. Szinte minden utcasarkon áll egy hatalmas térkép, a fontosabb látnivalókhoz pedig irányjelző táblák is elvezetnek. Márpedig ebből van bőven. Néhány hosszú hétvégét megér ez a Szolnoktól 6 órányi autóútra lévő város.
Megállva a sötét és bűzös lövészárokban, hallgatva a másfél embernyi mocskos falak fölül beszűrődő lövéseket, és belegondolva, hogy dédapáink éveket töltöttek ilyen helyeken, mindjárt több fogalmunk lesz az első nagy háborúról, mintha csak feliratok és megfakult tárgyak között bóklásznánk.
A lélegzetem elakadt, amikor beléptem a Cegléd főterén található Dobmúzeum kiállítóterébe. Ne csak akkor nézzék meg, ha arra járnak, hanem kifejezetten emiatt menjenek át Ceglédre! A Kossuth-szobor mögött találják az ajtót, amin túl olyasmit láthatnak, amit a világon sehol máshol.
