Az első világháború (1914-1918), a Tanácsköztársaság (1919), a Szolnokot közvetlenül is súlyosan érintő román-magyar háború (1919-1920), illetve a trianoni békeszerződés okozta sokk után az 1920-as évek közepére állt talpra annyira az ország, hogy sok minden fejlődésnek indulhatott. Szolnokon is. És miként a lenti felsorolás is mutatja, a következő háború, rendszerváltások és forradalom se akadályozza majd meg, hogy a következő szűk fél évszázadban legyenek olyan beruházások, amelyekre 2026-ban is érdemes emlékezni.

100 éve (1926)

Száz évvel ezelőtt építettek vasbeton szerkezetű hidat a korábbi fa átkelő helyére, a Zagyva fölé, a szolnoki Szabadság és az egykori Lippich Gusztáv tér között. A hidat 1946-ban – elsősorban a háborús károk miatt – felújították, komolyabb renoválására azonban csak 1964-1965-ben került sor. A város életében fontos műtárgy a kétezertízes évek eleje óta a híd Nyáry Lőrinc, a szolnoki vár 1552-es kapitányának a nevét viseli.

Ugyanezen év október 10-én, József főherceg jelenlétében felavatták Szentgyörgyi István első világháborús emlékművét az egykori Tisza István – ma Hősök – téren. Az emlékmű valószínűleg 1945-ben került mai helyére, a Tiszai hajósok terére.

1926. október 16-án Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó vallás és közoktatási miniszter jelenlétében avatták fel a Magyar Királyi Bábaképző Intézetet a Baross utcában, a polgári fiúiskola melletti telken. Az öt évvel korábban Nagyváradról áttelepült intézmény új épületét Korb Flóris és Kappéter Géza tervezte. Az épület a nyolcvanas évekig szülészetként szolgált, majd úgynevezett „elfekvő” lett, a kétezres évek végén pedig Árpád-ház néven társasházzá alakították.

Ugyancsak 1926-ban adták át az egykori búza piac helyén a szolnoki Tisza-part rekonstrukciójának első elemét, a város legnagyobb közparkját – a mai Verseghy parkot –, ahol a négy évszámmal jelölt amfora mellett kettő darab, négy-négy békával díszített szökőkút és egy zenepavilon is helyet kap. A park később Tóth Tamás polgármester, majd Marx Károly gondolkodó, a rendszerváltás után pedig Verseghy Ferenc nevét kapta.

Szolnok fejlődése szempontjából fontos, hogy a város 1926-ban vásárolta meg (III.) Scheftsik Istvántól a Zagyván és a váron túli, a korabeli vasúti sínekig tartó területet, ahol nem sokkal később házhelyeket alakítottak ki, és a virágokról elnevezett utcák környékén kialakul az úgynevezett Scheftsik-telep.

Ugyancsak ebben az évben készült el a Városi Színház felújítása, ami eltűntette az 1912-es szecessziós homlokzatot és csökkentette a befogadható nézők számát. A teátrum továbbra is befogadó színházként működött.

95 éve (1931)

Szolnokon újratemették Verseghy Ferencet, akinek sírja addig a budapesti Tabán városrész temetőjében volt. A Verseghy-kultusz az első világháború után kezdett Szolnokon kialakulni, a fiúgimnázium 1922-ben vette fel a költő nevét, mellszobrát pedig 1934-ben avatták fel a Tisza szálló mellett.

85 éve (1941)

Glock Imre tervei alapján 1941. július 31-én adták át a szolnoki helyőrségi kórházat, a Zagyva bal partján. Az épület 1944-ig volt katonai kórház, 1948-ban tüdőkórház lett belőle, 1981. január 1-től pedig a Hetényi Géza Kórház része lett. A kétezres évek elején kiürített épületet a 2010-es évek második felében lebontották, helyén lakópark létesült, kertjéből pedig 2021-ben Ormos Imre park lett.

A második világháború harmadik évében kezdődött el a Gorove és Fürdő utca sarkán a Cukorgyári bérház építése, ami a Szolnoki Czukorgyár Rt. Állandó Alkalmazottainak Elismert Nyugdíjpénztárának beruházása volt. A két lépcsőházas, két felvonós, teljesen alápincézett, földszintjén üzlethelyiségeknek otthont adó épület terveit ugyanaz a Münnich Aladár készítette, mint aki a debreceni Déri múzeumot is megálmodta. A 24 lakásos ház átadására a háború miatt csak 1946-benm, azaz 80 évvel ezelőtt került sor.

80 éve (1946)

A mindössze 33 évet megélt, 1944 novemberében helyrehozhatatlan károkat szenvedett szolnoki „szép Tisza-híd” helyén 1946. május 19-én adták át az ideiglenesnek szánt belvárosi átkelőt. A teherforgalom előtt kilenc nappal később megnyitott, a gyalogjáró helyén deszkapallókkal borított híd végül 17 évig szolgálta a szolnokiakat és a 4-es főúton közlekedőket. A jelenlegi belvárosi Tisza-híd megnyitását követően a híd elemeit a folyóba engedve elszállították, egy darabja pedig néhány hónapon át a fővárosi Astoriánál, a metróberuházáshoz kapcsolódó aluljáró építése idején villamoshídként funkcionált.

75 éve (1951)

Az előző évben elkezdődött a Tiszamenti Vegyiművek (TVM) építése Szolnoktól délre, a város akkori határától jó pár kilométerre. A beruházás 1951-re tette szükségessé, hogy a későbbi „Vegyi-lakótelep” helyén átadják az első munkásszállót és vegyesboltot, magyarán „letegyék az alapkövét” Szolnok új, aprócska városrészének.

70 éve (1956)

Január 11-én Bebrits Lajos közlekedési miniszter ünnepélyes keretek között megtette az első kapavágást a második ötéves terv (1956-1960) idején felépíteni tervezett új szolnoki pályaudvar építkezésén. A beruházást azonban az 1956-os események, az azt követő újratervezés (az ötéves terv törlése) megakasztotta, csupán a ma is álló irodaépület készült el az akkori tervek szerint. Az új vasútállomás megnyitására közel két évtizedig kellett várni.

Május 14-én a Bánk bánnal megnyitotta kapuit a szolnoki szabadtéri színpad. Az akkor 2000 fő befogadására alkalmas intézményt a néhány évvel korábban államosított Ferences-rendház kertjében – pap-kert – alakították ki, jórészt a belváros csatornázása miatt kitermelt föld felhasználásával.

Október 1-jén megyei kórház lett a Vörös csillag – ma Városmajor – úton 1952-ben átadott, 250 ágyas, 10. számú katonai kórházból. Bő egy hónappal később, november első napjaiban az épületet a Vörös hadsereg foglalta el, ahol aztán 1991-ig szovjet katonai kórház működött. Helyén jelenleg lakópark áll.

65 éve (1961)

A Petőfi és az akkori Beloiannisz – ma ismét Baross – utcák sarkán 1961 szeptemberére adták át a Munkaügyi Tartalékok Hivatala (MTH) iskoláját, azaz a később 605-ös, majd 633-as, aztán pedig ÉPFA-ként ismert szakmunkásképző intézmény épületét.

Ebben az évben kezdődött a Kossuth tér földszintes házainak a bontása, illetve helyükön a város főterét ma is meghatározó társasházak építése. A megyei tervezővállalat rajzai alapján elkezdődött a Kossuth tér 5-6. (Múzeum étterem épülete), a Kossuth tér 7-8. (Magyar utcát lezáró társasház) és Kossuth tér 10. (Lordok háza) beruházása, amelyek 1963-ra készültek el.

60 éve (1966)

Szeptember 24-én, a Tiszaligeti Napok megnyitóján adták át a Szolnoki Úttörővasutat. A Tiszaliget bejáratától, a Vidámparktól – nagyjából a mai Aranylakattól – induló keskeny nyomtávú kisvasút egy megállóval – valahol a Csónakázó-tó mögött lehetett – az úttörőtáborig közlekedett, általában csak hétvégeken. Az egy darab mozdony és két nyitott kocsiból álló gördülőállomány az 1970-es árvízig közlekedett a Tiszaligetben, az akkor alámosott pályát ugyanis később nem állították helyre.

A városi tanács 1966. október 10-ei ülésén döntöttek arról, hogy az addig Zagyván-túli városrésznek nevezett, a közbeszédben Vosztok úti lakótelepként is emlegetett városrészt Szolnok testvérvárosáról, az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Észt Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosáról, Tallinnről nevezik el.

A Tallinn városrész megközelíthetőségét szolgálta, hogy alig két héttel később, 1966. október 25-én megnyílt a Ságvári körút északi csomópontja, azaz a mai Szántó, Szolnok ispán, Sebestény és Boldog Sándor István körutak találkozása, a Várkonyi Istvánról elnevezett tér.

1966. november 1-én megszűnt a Szolnok-Alcsisziget vasúti megállóhely, amelynek épülete és néhány kerítésdarabja ma is áll a Verseghy és a Mester utcák találkozásánál. Az Alcsi állomás megszűntetése szorosan összefüggött a szolnoki vasúti rekonstrukcióval, aminek nemcsak az új rendezőpályaudvar és utasforgalmi épület volt a része, hanem a Zagyva és a Tisza közötti – 1857-ben kiépített – pályaszakasz áthelyezése is.

55 éve (1971)

1971. július 15-én megtartotta alakuló ülését a Jubileumi Intéző Bizottság (egyes helyeken Jubileumi Bizottság), majd augusztus 19-én a városi tanács ünnepi ülésén Csoma Kálmán tanácselnök bejelentette, hogy Szolnok a 900 éves jubileumának a megünneplésére készül 1975-ben. Azaz négy évvel az események előtt elindult a felkészülés a Szolnok 900 eseményekre.

Hivatalosan Lenin születésének centenáriumán adták át az akkor már Tallinn városrésznek nevezett területen Szolnok második magasházát, azaz a 18 emeletes lakóházat, aminek építése 1969-ben kezdődött.

Október 8-án vette fel a Szolnok Megyei Tanács Kórháza Hetényi Géza belgyógyász nevét. Ugyanekkor leplezik le az intézmény kertjében a névadót megörökítő mellszobrot, Simon Ferenc alkotását.

(Folytatás következik)

Előző rész: https://blogszolnok.hu/idei-kerek-evfordulok-1/