Mondhatnám, egy különleges köztéri szobor, avagy egy egyedi játszótéri játék kapcsán futottak össze a blogSzolnok posztja alatt mindazok, akik a nyolcvanas években még vagy már csúszdáztak, azaz ma negyvene-ötven körül, sőt azon is túl vannak. Könnyfakasztó volt olvasni, ahogy a május 6-án megjelent Kincsek ládája című cikk Facebook ajánlója és fotója miként összehozta a szolnokiakat. (Az egymás torkának ugrást most engedjük el.)

Bevallom, ezt a játszótéri alkalmatosságot én is Bika-csúszdaként ismertem. Ám a szerintem nagyszerű és sok kérdésben megkerülhetetlen Köztérkép.hu ide vonatkozó megnevezését használtam, amikor Bölénynek neveztem. Nem ez volt Szolnok történetében az egyetlen köztéri alkotás, amit a helyiek másként hívtak egymás között, mint amit az alkotó szánt a művének. Szerintem ennyi belefér.

Válogattam, rendszereztem a hozzászólásokat:

B. Balázs: Bika csúszda volt az ismert neve.

Gy. Péter: Mennyit kerestem erről képet. A Bika csúszda, ha jól emlékszem, kék volt, és nyáron forró.

M. Szilvia: Jól befogta a lábunkat meg a nadrágot.

K. Zoltán: Összegyűlt az esővíz a csúszda aljában.

R. Jules: Oh, hányszor estem bele!

L. Csaba: A forró, az enyhe kifejezés.

T. Bandi: Nem volt festve, rozsdás vas volt eredetileg. Aztán sok év után valaki megszülte a kéket. A probléma a csúszófelülettel volt: rézlemez polírozva, eleve forró volt, nemhogy csúszva rajta. Hát tény, hogy akkoriban nem vitték túlzásba a balesetvédelmet és a többit.

M. Zsolt: Akkor mindent is túléltünk. Egy ilyen csúszda/mászóka semmiség volt.

T. Bandi: Mások voltak a normák. Akkoriban simán becsöngettünk, vagy csak az ablakon kopogtunk be a Kun Bélán, a földszinti lakásokba, hogy tessék már adni egy pohár vizet! És kaptunk.

Sz. Gábor: Most hallottam először, hogy bölény csúszda. Bika csúszda volt a neve. A gyengék rándultak, törtek, mikor becsapódtak az alján a földbe. Szerintem, inkább egy orosz specnaz kiképző eszköz lehetett eredetileg, de mi valahogy túléltük.

K. Eszter: Azon tört el a karom, mert a szarvánál másztunk fel, megcsúszott a lábam, a karom meg megszorult a szarvában.

T. G-né Zsuzsa: Bika csúszda. Sosem felejtem el mennyire odab@szta a gerincem, ahogy leértem. Most úgy tudom, egy bezárt telep udvarán rohad szét szegény.

Sz. László: Ezt ma már életveszélyesnek minősítenék, és kordonnal zárnák körbe, de mi ezen nőttünk fel. Mondjuk, nyáron nem nagyon csúsztunk le egynél többször.

Sz. Attila: Seggem is oda sült, de akkor is jó volt.

F. Gergő: Akkor váltál emberré, mikor le mertél róla csúszni.

N. M. Ferenc: Én „bika” csúzdának ismertem. Egy meleg, tűző napon akár tojást is lehetett rajta sütni. Mégis lecsúszni rajta egy bátorság pórba, egy beavatás is volt. Ma már biztosan nem felelne meg az uniós szabályozásnak, de akkoriban, gyerekként egy csoda volt.

K. Ildikó: Bika-csúszda, a mindenit, hogy imádtuk! Nyáron forró volt, de akkor bebújtunk alá.

T. Josephson: Emlékszem, volt, hogy télen is csúsztunk rajta ráadásul nem ülve, hanem állva.

M. Zoltán: Bika csúszda. Nyáron szétégett a seggem csúszáskor. Mikor meg már ócska volt odalett a gatyám, mert beleakadt és szétszakadt. Amúgy hasznos építmény volt és masszív.

O. Attila: A menők a szarv felől másztak/másztunk fel.

T. Béla: Hasítottam rajta, jó párat.

Sz. Csaba: Benne cigiztünk.

K-né L. Katalin: A városban mindenki bika csúszda néven ismerte.

L. Róbert: Bika csúszda, ha jól emlékszem, később kerültek köré krokodil formájú padok.

D. Nikoletta: Én azt hittem, a mellette lévő két pirosat hívták bikának, mert kanyargott, mint a szarva.

P. Éva: Szakmai elnevezés ide vagy oda, mi a bikacsúszdára jártunk.

B. Ibolya: Bölénycsúszda volt a szakmában a neve.

L. Sándor: A szakma előtt fejet hajtok, én csak szülő vagyok, aki a gyermekeit a Bika csúzdához vitte.

Sz. Gyula: Bölény-csúszda volt a hivatalos neve. Ezt onnan tudom, hogy 79-ben részt vettem a gyártásában.

H. Mihály: A 605-ös tanulói csinálták 79-ben. Én is dolgoztam rajta. A kihelyezés után, a réz csúszó felületet ellopták, le kellett cserélni krómlemezre.

Z. Attila: Az ipari suli tanműhelyében még részt vettem az elkészítésében.

S. Tünde: Szeberényi István, a 605-ös szakoktatója készítette az osztályával.

Sz. Attila: Majd egyszer jól megtalálom a hatötös udvarán készült képeket, amikor a „Bölényt” csinálták. Bölénynek tervezte Nagy István szobrászművész, apám hegesztette össze a 605-ös udvarán. Nyilván akkor még bölény volt, aztán a nép elnevezte bikának.

F. Farmer: Kinn van a Nagy Sándor úti szeméttelepen évek óta.

B-né K. Gyöngyi: Én még el is érzékenyültem, mikor megláttam ezt a képet, mert eszembe jutottak az általános iskolás emlékek.

Sz. Sándor: Egy kép, sok emlék összehozott egy kis oldschool-fellinget. Szar volt, de mégis jó volt. Volt gyerekkorunk.

M. D. Tünde: Azért mekkora már, hogy itt mi boomerek összegyűlünk a közös emlékeinkkel. Egy bika így tudja összehozni az ismerősöket és a fiatalságunkat. Azért ez jó, nem?