Szolnok eltűnt szobrai között tarthatjuk számon azt a puttós-szoborcsoportot, amely valószínű, hogy 1943-ig a város főterén, az ott működő artézi kút tetején állt. Barabás Imre geológus Kútfúrás a XIX. század végi szolnoki főtéren című dolgozatában, amely a Damjanich múzeum 1998-ban kiadott Főtértörténet kiadványában látott napvilágot, azt olvashatjuk, hogy a város egészséges ivóvízzel való ellátása miatt 1893-ban fúrták az akkori piactér kútját. A vízvevőhely fölé nem sokkal később egy hat- vagy nyolcszögletes építmény került, ami az első világháború végéig védhette Szolnok legfontosabb kútját. Ez utóbbit a Köztérkép.hu oldalon Szolnok szobraival foglalkozó, Kalaposlány nevű szerző bizonyította egy 1917-es és egy 1919 márciusában feladott, a Kossuth teret ábrázoló képeslappal, mivelhogy a korábbin még a sokszögletű tető, a későbbin viszont már a puttós kút látható.

A puttókkal díszített kifolyó készítőjéről semmit nem tudunk, minden bizonnyal egy helyi kőfaragó vagy épületszobrász lehetett. Ezt látszik alátámasztani, hogy a szoborcsoportról semmiféle leírást nem találni, sőt a fentebb említett, a kutat csak távolról mutató képeslapon kívül, egyetlen, valamikor a harmincas években készült fotó maradt fenn a szolnoki Faragó könyv és papíráruház kiadásában. Ez azért is különös, mert a két háború között már kifejezetten sok képeslap készült Szolnok főteréről, nem egyen jól látható a tér keleti oldalán, a Táncsics utca vonalában álló Szentháromság-szobrunk, illetve ugyancsak több kép örökítette meg a mai múzeum bejáratával szemben állt 68-as obeliszket is. A puttós kútról viszont nemhogy önálló kép nincs, de olyan fotót sem találni, ami a Kossuth tér három alkotását együtt mutatná. Mintha kicsit szégyellték volna a város fő kútjának a tetejére helyezett szobrot.

Kaposvári Gyula, egykori múzeumigazgató 1989-es közlése szerint a Kossuth téri artézi kút hozama 1943-ra annyira visszaesett, hogy a megszüntetése mellett döntöttek. Talán azzal összefüggésben is, hogy a város jelentős része – főleg a Kossuth tér környéke – ekkora már korszerű vízvezetékhálózattal rendelkezett. Kaposvári állítása szerint a puttós kút helyén állították fel Horthy István, elhunyt kormányzóhelyettes, egészalakos szobrát, amely Szolnok legrövidebb ideig álló köztéri alkotása lett. Egyes leírások szerint a szobor hivatalos avatását ugyanis 1944 tavaszára tervezték, ám a németek bevonulása miatt ez elmaradt, és mivel a szovjetek novemberben már itt voltak, Horthy István alakját az év végén eltávolították, mellékalakja, a „búsuló juhász” pedig pár évvel később került ki a szolnoki temetőbe.

De vajon mi történhetett a Kossuth téri puttókkal 1943 és 1984 között? Négy évtizeden keresztül semmi kézzelfogható nyomuk, egész eddig – legalábbis számomra – csak legendák keringtek arról, hogy a szobor a Tiszaligeti strandra került. Ha ez így is volt, akkor is kérdés, hogy hol lehetett a Kossuth téri lebontás és a Tiszaligeti strand 1965-ös megnyitása között, már ha akkor rögtön oda került. Ha nyomozhatnék az ügyben, akkor biztos, hogy a helyi vízművek háza táján keresgélnék, hiszen ők lehetnek a két helyszín közötti kapocs.

Ugyanakkor, a minden bizonnyal a Hazafias Népfront (HNF) helyi szervezete által, valamikor 1984/85 környékén készíttetett fotók között már a strandon kívül – talán a Tiszaligeti sétány folyó felőli oldalán – bukkan fel az alkotás. A jelenleg utolsó, ismert két kép a szoborról, földre helyezve mutatja azt. Egy olyan köralakú téren, aminek a szobor nem a közepén állt, ráadásul földre helyezve elég furcsán is néz ki. Mivel az egyik felvétel hátterében kivehető a színház melletti katonai tízemeletes, a Googlemaps segítségével nagyjából belőhető, hogy a fotózás a Tiszaligeti strand egykori főbejárata környékén történhetett.

Az ismeretlen fotós – szerintem – ismerhette a harmincas évekből származó képeslapot, mert a szobrot pontosan ugyanabból az irányból is megörökítette. Ugyanakkor talán érezte, hogy valami különlegessel van dolga, hiszen miközben a HNF-es szoborfotók többsége csak egyetlen szögből örökítette meg a szolnoki közterületi alkotásokat, itt készült egy másik felvétel is. Ráadásul olyan, amelyik a városháza felé nézhetett nagyjából egy negyedszázadon át. Így pedig elmondható, hogy a három puttóból kettő – amelyek a városháza felé néztek – hatalmas halakkal „küzdöttek”, míg a harmadik figura kicsit olyan, mintha takarni próbálná a társait. Óriási dolog lenne, ha kiderülne, hogy szobor másik két irányból is meg lett örökítve. Ennél nagyobbat csak az szólna, ha kiderülne, mi lett a szoborral 1989 után, aminek helyéül, akkor, Kaposvári Gyula a Szolnoki Művésztelep kőtárát jelölte meg. Azonban 37 éve semmit se tudunk róla.