Sok tekintetben különleges és rendhagyó volt a legutóbbi önkormányzati választás. Éppen két évvel ezelőtt ugyanis nemcsak a települések polgármestereit, képviselőtestületeit, valamint a fővárosi és a vármegyei önkormányzatok tagjait választhatták meg az arra jogosultak, hanem Magyarország Európai Parlamenti képviselőit is. Az akkori kormánypárt kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött – a szolnoki szavazógombbal együtt –, abban reménykedett, hogy a romokban heverő és jórészt a zsebükben lévő ellenzéki pártok egy ilyen helyzetben a korábbiaknál is megalázóbb vereséget szenvednek, így még inkább rá lesznek szorulva a Fidesz-KDNP kegyeire. Egy dologgal nem számoltak: a 444.hu cikkével. Ami kirobbantotta a „kegyelmi botrányt”, néhány nap alatt megbuktatva a köztársasági elnököt, és végül felélesztve egy olyan politikai mozgalmat, ami az egész kormánypárti-óellenzéki bagázstól elhatárolódott. A TISZA akkor csak az uniós választáson és a fővárosi önkormányzati megmérettetésen indult, és lett alig negyedév alatt az ország második legerősebb pártja, a fővárosi közgyűlés második legnagyobb frakciója.

Szolnokon természetesen csak az uniós parlamenti listákon lehetett a TISZA-ra szavazni. A szolnoki szavazókörök eredményei alapján 2024. június 9-én a TISZA volt a legtöbbek által támogatott induló, közel ezer voksot verve a kormánypártra, és majdnem háromszor annyi szavazatot begyűjtve, mint az ellenzéki pártok szolnoki képviselői. A TISZA 2024-es szimpatizánsai azonban az önkormányzati választáson csak az akkori ellenzéki pártokra voksolhattak, már, ha feltételezzük, hogy kormánypártiakra nem szavaztak át. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy az EU-s választáson-Szolnokon a TISZA, valamint az ellenzéki önkormányzati összefogásban résztvevő országos pártok közel másfélszer annyi voksot gyűjtöttek, mint amennyit a 12 egyéni körzetben ez a bizonyos, alapvetően a kormánypártokkal szembeni összefogás begyűjtött. Miközben a Fidesz-KDNP esetében alig 10%-os az eltérés. Mindebből talán azt a következtetést is le lehet vonni, hogy Szolnokon már 2024 kora nyarán is volt egy erős kormányváltó hangulat, és annak élén már messze nem az akkori ellenzéki szerveződések álltak, de hát az önkormányzati voksoláson TISZA-s jelöltre nem lehetett szavazni.

A két évvel ezelőtti önkormányzati választáson lényegében két tömb állt egymással szemben. A várost 1998-2002 majd 2006 óta uraló Szalay Ferenc polgármester mögé felsorakozó Fidesz-KDNP, és az előző ciklus MSZP-s alpolgármesterét az élre állító ellenzéki összefogás, amelybe a Tegyünk Szolnokért és a helyi Agóra Egyesületek mellé a Jobbik, a Momentum, a DK, az MSZP és a Párbeszéd-Zöldek tagozódtak be. A játéktér harmadik szereplője az az LMP lett, amelyik az uniós választáson helyben 639 voksot szerzett, és története legrosszabb eredményét produkálva 1% alatti párt lett. Ugyanakkor az LMP Szolnokon nemcsak minden körzetben indított jelöltet, de az önmagában a szolnokit a covid után felfedező Tóth Áron személyében polgármester-jelöltet is állítottak. E három „csapaton” kívül a Minden Döntés Számít nevű szervezetnek és a Munkáspártnak sikerült minden körzetben indulnia, illetve a Mi Hazánk és egy-két független versengett még a szavazatokért.

A kampány legparádésabb pillanata minden bizonnyal az volt, amikor Berényi Gábor, addigi ellenzéki önkormányzati képviselő, az újabb ellenzéki összefogás színeiben induló jelölt akkor lépett vissza a versengéstől, amikor már nem lehetett helyette másik aspiránst állítani. A volt Jobbikos képviselő és a sokak szerint őt mozgató, szürke eminenciást játszani próbáló vidéki párttársa a mai napig nem vallottak színt, hogy az ellenzéki összefogást hátba döfő lépésre mikor és miért szánték el magukat. Az biztos, hogy lépésükkel kizárólag az akkori kormánypártnak tettek jót, hiszen így az ellenzéknek eggyel kevesebb képviselői helyre volt esélye, plusz a 11-es körzetben töredékszavazatokra se számíthattak. Nem véletlen, hogy ez volt az a szolnoki önkormányzati körzet, ahol az egyébként mindenütt csak harmadik – az 1-esben negyedik – helyet megcsípni tudó LMP nemcsak második lett, de négy és félszer annyi voksot szerzett, mint a listavezetőjük egyéniben, és másfélszeresét, mint az egész városban az uniós listán. Ne legyen kétségünk afelől, hogy e szolnokiak többségét szembeköpő lépés nélkül, ma nem Töreki András háborús riogató iskolaigazgató a körzet képviselője, és nincs többsége a testületben a Fidesznek.

De volt még legalább egy körzet, ahol az egykor fényesebb jövőt ígérő Lehet Más a Politika (LMP) nevű, ekkor már lényegében a Schmidt Mária gyerekei által finanszírozott választói átverés jelöltjei alaposan beleköptek a szolnoki ellenzéki összefogás levesébe. A 10-es körzetet az 1990 óta jobboldali önkormányzati képviselőként is elfoglaló Póta Sándor minden bizonnyal nem nyerhette volna meg 80 szavazattal 2024-ben, ha az előző ciklusban még DK-s alpolgármester, LMP-s színekben nem visz el az ellenzéktől 363 voksot.

Kicsit más, de nem kevésbé érdekes volt 2024-ben az 1-es, a Széchenyi lakótelep egyik önkormányzati körzetének voksolása, amit végül az addigi képviselő, Tasnádi Zoltán húzott be 871 támogatóval. Miközben az összefogás legrosszabb városi eredményét produkáló Kovács Beára 630-an, az LMP-s listát vezető Tóth Áronra 209-en voksoltak, és a független Tóth Árpád Zoltán is szerzett 360 szavazatot. Utólag kár lamentálni azon, hogy kinek kellett volna visszalépnie, vagy melyik jelölt volt az alkalmasabb, tényként rögzíthetjük: ezt a körzetet is ajándékba kapta a Fidesz. És akkor most ne is menjünk bele a többi körzetnél az LMP szerepébe, hiszen a 2-es, az 5-ös és a 8-as körzet is csak az általuk elvitt szavazatoknak köszönhetően jött össze a Fidesz-KDNP-nek. Ennek fényében talán jogosan feltehető a kérdés, hogy a listavezetőjüket két évvel később miért is jutalmazta alpolgármesteri címmel a helyi összellenzéki, önkormányzati nagykoalíció.

Idén április 12-e, de különösen az április 29-ei képviselőtestületi ülés óta világos, hogy Szolnoknak olyan összellenzéki önkormányzata van, amelynek tagjait egy fontos dolog összekötni: kapaszkodni kell a székbe, a fizetésbe, a helyi hatalom maradékaiba. Mert miközben a szolnokiak közel 2/3-a a TISZA-ra szavazott 2026. április 12-én, a helyi önkormányzatban egyrészt a középpárttá zsugorodott Fidesz-KDNP tagjai, a lényegében két éve nem létező LMP képviselője, a választáson a parlamenti küszöböt elérni képtelen DK, valamint a nem induló Jobbik, Momentum, MSZP képviselői/tagjai ülnek, kiegészülve a TISZA szigeteket is működtető, egykori DK-MSZP-s társasággal, az Agórával. Az ó- és összellenzéki együttműködést pedig nemcsak az LMP-s alpolgármester közös megválasztása mutatja, de az is, hogy két év alatt egyetlen érdemi vizsgálat nem vezetett eredményre a 2024 előtti önkormányzati ügyekben, a helyi költségvetés fikarsznyival se lett jobb és a jövőt ígérő, lényegében mindenütt ugyanazok ülnek, mint 2024 előtt, de még a rendezvények szintjén se történik más, mint Szalay Ferenc idején.

És lehet azzal takarózni például, hogy április 12-e után az elektrolitgyár már senkinek sem fontos, miközben nem tudjuk, hogy előtte kit és mi mozgatott. Mondhatják, hogy 7 év után megnyit a Tiszaligeti strand, csak éppen nem tudjuk, ők meg pláne nem akarják tudni, hogy pontosan mennyibe került, mi volt az eredeti működési terv, és éves szinten mennyi plusz kiadást jelent majd a városnak. Két év alatt, a ma még nem tudjuk, végül hová kifutó rékasi úti laktanyaberuházástól eltekintve, egyetlen jelentősebb állami vagy önkormányzati nagyberuházást nem tudnak felmutatni, miközben a város közbiztonsága, hétköznapi morálja, de még a galambszar-mutatója is romlik. Nehéz mást mondani, minthogy a mi életünkből és Szolnok történetéből elment újabb két év, mindenféle eredmény vagy előrelépés nélkül. Miközben lett egy támogatottságát vesztett, új- és óellenzéki tagokból álló képviselőtestületünk.