A blogSzolnok Naplóm rovatában már április 27-én írtam arról, hogy a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) addig ismeretlen ideiglenes kollégiuma által, titokban kiszórt milliárdoknak szolnoki, leginkább a bukott kormánypárt helyi prominenseihez köthető haszonélvezői is vannak. Azóta kiderült, hogy az általam említett három szolnoki kedvezményezetten kívül más helyiek is kaptak ebből a titkos forrásból, ugyanakkor a három fideszes pályázóból eddig csak egy valaki próbált magyarázkodni, jelezve, hogy jó célokra használták a furán nyert pénzeket.

Szerintem az értintettek többsége abban reménykedett az elmúlt két hónapban, hogy ez az egész vállalhatatlan pénzszórás, aminek jelentős része, feltételezhetően az időközben megbukott kormánypárt választási kampányát vagy helyi támogatóinak kistafírozását szolgálta, a feledés homályába vész, vagy lesznek nagyobb ügyek, amelyek mellett ez a 17 milliárd eltörpül. Avagy azt gondolták, hogy a néhány ismert név, a bukott kormánypárt rendezvényeinek biodíszletei, fellépői – köztük a szolnoki kötődésű Kis Grófo, vagy éppen Pataky Attila és Tóth Gabi – majd elviszik a balhét, a meghurcolásuk közepette a no name haszonélvezők mindent megúsznak.

A dolog azonban nem így áll. Bár május végén még maga az illetékes miniszter is azt a személyt akarta megbízni a Nemzeti Kulturális Alapot vastagon besározó ügy kivizsgálásával, aki maga is közreműködött a közel ezer kiválasztott pénzhez juttatásában, ám Tarr Zoltán gyorsan észbe kapott, és inkább felfüggesztette állásából az érintett főigazgatót. Sőt, nem sokkal később a NAV – hirtelen saját funkcióját felfedezve – nyomozói nekiláttak az ügy feltárásának, aminek legfontosabb kérdése továbbra is az, hogy kinek az ötletére, milyen összefonódások mellett nyújtottak szokatlanul nagy összegű támogatásokat a NKA pénzéből, azaz kik voltak az értelmi szerzők. Néhányan próbálták menteni a menthetetlent, és visszautalták az így kapott támogatásokat – nagyjából a 17 milliárdból eddig 2 milliárdot –, a többség azonban úgy tűnik, azt gondolja, neki járt ez a pénz, jó célokra kapott a közösből. (Az NKA pályázati forrása ugyanis átengedett adóforint.)

Az ügy azonban június utolsó hetében újabb fordulatot vett. A korábban ismeretlen ideiglenes kollégium – papíron a pályázatokról döntő szervezet – három, volt minisztériumi dolgozó tagját, illetve az NKA működését felügyelő alelnököt (Bús Balázs egykori fideszes országgyűlési képviselőt, Óbuda volt polgármesterét), és a támogatáskezelő két hivatalnokát letartóztatták. A vád ellenük „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés”, azaz a NAV nyomozói és az ügyészség úgy ítélte meg, hogy 17 milliárd közpénz titkos kiszórása bűncselekmény. Itt és most eltekintenék annak feszegetésétől, hogy az NKA egykori elnöke (Hankó Balázs néhai miniszter, jelenleg ellenzéki országgyűlési képviselő), illetve a megyei pályázatokban közreműködő fideszes választókerületi elnökök nélkül biztos, hogy azokat látja-e az ország vezetőszáron, akik az értelmi szerzők és politikai megrendelők voltak, ám a szolnoki vonatkozásokat feszegetném.

Ha és amennyiben megáll, hogy a döntnökök és pénzosztók hűtlen kezelést, az ország közvagyonával szemben különösen nagy vagyoni hátrányt okoztak, akkor mi vonatkozik azokra, akik ezekből a forrásokból részesültek, pénzt fogadtak el? Analógiám az orrgazdaság, amikor ugye nemcsak az a bűnös, aki lopott holmit árul, hanem az is, aki ilyet vásárol, főleg, ha tudja, milyen szajréról van szó. Ugye nem feltételezzük a Mohi Márk fideszes önkormányzati képviselőhöz köthető Az Ifjúság Egészséges Életéért Alapítványról – amely programjai megvalósítására 15 millió forintot nyert –, a kizárólag fideszes politikusokat Szolnokra hívó, a bukott polgármesterhez és országgyűlési képviselőhöz köthető Márai Sándor Kulturális Polgári Körről – 20 milliót húzott be közösségépítésre – és a Tallinn városrészt módszeresen leuraló Ádám Csaba egyesületéről sem – amely hasonló célokra ugyancsak kapott 15 millió forintot –, hogy képviselőik nem tudták miért és milyen titkos forrásból jutnak pénzhez? Ne játsszuk a naivot: Szolnok előző urai pontosan tudták, hogy olyan forrásból juthatnak viszonylag sok pénzhez, ami csak akkor oké (legalábbis a köreikben), ha nincs bukás vagy az új kormánypártnak kétharmada. Ma már látszik, hogy ezek nagyon piszkos pénzek, amelyek – mint a NAV és az ügyészség gondolja – bűncselekményből származnak.

És Szolnokon itt véget ér ez a történet? Beszélhetünk Szolnokon „rendszerváltásról” anélkül, hogy az országos politikában ellenzékbe szorult párt tagjai, az önkormányzatunkat azonban még uraló képviselők nyilvánosan számot adnának nemcsak ezekről a pénzekről, de a megszerzés mikéntjéről is? Vagy bíznak benne, hogy majd a fővárosban lejátsszák ezt az ügyet, és ahogy történt a 20. században mindig, helyben elmismásolódik mindent? Reménykedhetnek, hogy mindenkinek van annyi vaj a fején, hogy ne cseszegesse az asztal másik oldalán ülőket, az újak meg vannak annyira bénák, hogy ebben az ügyben nemhogy a kilincset nem találják, de fel se fogják, mit kellene keresniük?

Így lesz Szolnokon (is) elszámoltatás?