2025.08.27. (szerda)

Jenei: Portfóliók

Jenei: Portfóliók

Dátum:

Úgy tűnik, pedagógus berkekben igen megkopott a minőségbiztosítás régi fénye. Mondhatni, törvényileg nagyjából ki is ment a divatból.

Pedig hány értekezlet, mennyi-mennyi munkaóra szólt erről a hiábavalóságról (aminek azért megvolt a maga haszna, ha nem is nevelési-szakmai szempontból). Kedves, tapasztalt kollégám egyébként igen pontosan rátapintott a minőségbiztosítási őrület lényegére, amikor észérveket sorakoztattunk a nyilvánvaló ostobaságokkal szemben. Azt mondta: olyan ez, mint a vallás. Hinni kell benne!

Voltak, akik hittek, de azt hiszem, nem voltak tőle sem boldogabbak, sem jobb pedagógusok.

Mindig végigsöpörnek a társadalmon (óvodától egyetemig) olyan „adminisztrációs” divathullámok, amelyek következtében a szerencsétlen munkavállaló csak töltögeti a szörnyű nyomtatványokat, s próbálja az elvárásokhoz igazítani a valóságot. Mostanában a portfóliók divatja jött el.

Tegnap munkatársam mesélte, hogy sógora kislánya nemrég ballagott az óvodából, s ballagásra megkapta az óvodától a portfólióját. Nagyszerű, ironizált a kollega, ha majd tényleg kell felnőttként csinálnia egyet, hát majd ezt is hozzácsaphatja: az ő szakmai múltja óvodáskorig lesz visszavezethető.

De hiszen, jut eszembe, tavaly a fiam is kapott valami ilyesmit. Nevettem is rajta nagyot. Sőt írtam is róla. Ezt:

Legkisebb fiam elballagott az óvodából. Az ünnepségen villantak a vakuk, dolgoztak a kamerák, vagyis mi, szülők, a pillanat átélése helyett a pillanat megörökítésével foglalkoztunk. Szokás szerint. A műsor egyébként bájos volt; nyomták a kicsik az éneket, körjátékot, a végén pedig málna- és narancsszörpöt ihattak a folyosón. Közben az óvó néni kiosztott a ballagóknak egy-egy hatalmas dossziét, s azt mondta, ebben van a gyerek idei portfóliója.

Portfóliót a feleségem is csinált nemrég, megkérdeztem hát tőle, mit is jelent ez a szó. De mire hazaértünk, elfeledtem. Még egyszer rákérdeni röstelltem, inkább felütöttem a Bakos-féle Idegen szavak szótárát, de nincs benne. A neten viszont ezt találtam: portfólió: a befektető által birtokolt befektetési eszközök összessége, szó szerinti jelentése: tárca.

Próbáltam metaforikusan értelmezni – s kinyitottam a dossziét: egy hanyagolható Goethe-idézet, lentebb útravaló szózat a szülőknek, azután a gyermek egyéni fejlődésének nyomon követése címszó alatt az óvó nénik fiam nevében tett bejegyzései. Például: „nyitott, melegszívű vagyok, barátaimmal együttműködöm, szeretek szerepjátékot játszani, kreatív vagyok” stb. Majd különböző megállapítások a relációszókincsről és hasonlókról, illetve a pedagógiai szakszolgálatnak a gyermek óvodai fejlettségét mutató értékelő lapja színes grafikonokkal a szocialitásról meg a csupa nagybetűvel írt DIFER-ről. (A neten utánanéztem, mi a csuda ez utóbbi, de nem mondom el – legyen elég, hogy a szegedi egyetem neveléstudományi tanszékét illesse érte hála.) Kaptunk egy DIFER-füzetecskét is, amibe szemüveg nélkül belepillantván azt gondoltam, EKG-görbét vagy lázlapot látok. Más oldalakon újabb táblázatok: pipák, kérdőjelek. Végül nem számoltam ki a DIFER index tesztpontot, s az sem izgat, hogy a gyerek erkölcsi érzékére vonatkozó rubrika üresen maradt, így nem tudtam meg, hogy fiamat hétévesen kezdő, haladó vagy optimum szinten erkölcsös fiatalembernek láttatná-e ez a módszer.

Az óvoda különben nagyszerű volt, az óvó- és gondozó nénik segítőkészek, aranyosak. A DIFER-t pedig nem ők találták fel.

Szóval minden rendben lenne; csak az a portfólió! – csak azt tudnám feledi!

Jenei Gyula

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Angelland-i gitárok

Hogy mi a múzeum és mi nem, arról épp oly remek vitákat folytathatnánk, mint arról, mi a rock és mi nem. Így az Angyalföldön megnyitott magyar Rockmúzeumot is nehéz pontosan definiálni. Ám vitathatatlan, hogy szórakoztatható órát tölthetünk a régi tárgyak között.

Jenei: Dohány

Egyik cimbora cigarettával kínálja a másikat, de az hárít. Hogyhogy, kérdem. Vagy tíz éve bagózik, még gimnazistaként kezdte. Ráadásul nemrég jól fizető állást talált, úgyhogy anyagi gondok sem magyarázzák leszokását. Azért, feleli ingerülten, mert már mindenünnen kiutálnak.

Forgó fénykerekek (is)

Nem elhagytuk azt a várost, hanem egy napot Miskolcra szánhattunk. A sétálóutca környékén kívül persze sok minden nem fért bele, de a Casco-fényreklám véletlen megtalálása nekem így is megkoronázta a napot. A Kispipa halászcsárda és a Miskolci Nemzeti Színház pedig csak hab lett a tortán.

Átírni a Mamát?

Arányérzék és lépték címmel január végéig látható a Tisza moziban a megyei építészkamara és az építész egylet kiállítása az úgynevezett Településkép Arculati Kézikönyvekről. A helyi építészet követendő példáit népszerűsítő tárlatot megnyitóján elhangzott gondolatok.