Azt hiszem, nagyon sok fiatalnak Dunaújvárosról nem az ugrik be először, hogy egykori Sztálinváros, meg vasmű és szocreál. Hanem, hogy onnan indult a Quimby, és a helyi középiskolák, kocsmák és egyéb fellépésre alkalmas épületek a rajongók számára lassan kultikus helyekké válnak. A városban pedig talán felírják valamelyik ajtófélfára, hogy a kilencvenes évek elején a csapat első ?lemezéhez? dunaújvárosi cégek dobták össze a pénzt. Akik akkor biztos nem gondolták, hogy mihez adják meg a kezdő lökést. Úgyhogy, ha valamikor egy Szolnokról induló, némi sikert felmutatni tudó csapat netán nálunk kalapozna az első nagy dobásához, fusson át az agyunkon a Quimby története!

Amit a magam részéről más okból is szívesen ajánlok.

Az idei Sziget nulladik napján adott fantasztikus koncert előtt megjelent könyv ugyanis nemcsak egy sűrített rocktörténet. Sokkal inkább irigyelhető barátságok meséje. Amelyeket elolvasva kicsit érthetőbbé válik mindaz, ami a Quimby színpadán történik, vagy a dalaiban megjelenik. A csapat fele, annak ellenére, hogy túl van a negyvenen, középiskolás kora óta kitart egymás mellett. És a könyvből úgy tűnik, nemcsak zenésztársak, de igazi barátok is, akik nagyon sok mindent, olykor elég durva dolgokat is túléltek.

A népdallá és ballagási nótává szelídült Most múlik pontosan – pedig nem népdal, nem a Csík zenekar nótája és nem is Janicsák Vecának írták – megszületése előtt például volt másfél évük, amikor a már több lemezes bandának fel kellett függesztenie a működését. És, amíg Kiss Tibit a hülyeség poklának legmélyebb bugyraiból próbálták kirángatni, addig a többiek kénytelenek voltak valami polgári elfoglaltság és pénzkereset után nézni. De nem estek szét, nem önzőztek, nem hagyták az út szélén azt, aki megzuhant. Vártak és segítettek, majd valami iszonyatos lendülettel újrakezdték. Aminek köszönhetően rengeteg olyan dal született, amelyek ma a koncertjeik gerincét adják. Őszintén megmondom, nem is elsősorban a dalaik, hanem ezen láthatatlan kötelékek miatt szeretem – és irigylem – őket.

Meg talán amiatt is, hogy mindaz, ami Quimby, hosszú évek alatt, tehetségből és kitartásból állt össze. Nem egy pénztárgépet vizionáló menedzser agyszüleménye, nem a kereskedelmi tévék által felfedezett, majd magára hagyott szórakoztatóipari nyomorékok gyülekezete. Hanem egy remek példa arra, hogy pénzzel, reklámmal és bulvárral nem pótolható az alázatos munka, és ahogy a jó bor készítése sem gyorsítható, egy zenekar beérése sem.

A Quimbyről szóló kötet kevésbé könyvfalók számára is ideális terjedelmű, szórakoztatóan és érthetően megírt mű. Bár itt-ott rá lehetne tenni a 12-es vagy a 16-os kategóriát, nyugodtan nyomhatjuk fiatalabbak kezébe is. Mert olvasni öröm, mások ballépéseiből tanulni haszon.

A könyv legegyszerűbben az együttes honlapján keresztül szerezhető be.

(A fotók a www.quimby.hu oldalról valók)