Sokáig trafó- vagy kazánháznak gondoltam azt a legalább három-négyemeletes, ablaktalan, sárga tömböt, ami a Csomóponti Művelődési Ház és a vasútállomás irodaháza mögött áll. Aztán néhány hónappal ezelőtt érdekes tábla került irdatlan vasajtaja mellé: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Polgári Védelmi Szövetség „Légoltalomtól a katasztrófavédelemig” gyűjteménye.

Véletlenül jártam arra szombaton délelőtt, amikor szerencsémre nyitva volt a kiállítás. (Most már tudom: kedden és szombaton délelőtt van nyitva, de előzetes egyeztetés után, más időpontban is fogadnak érdeklődőket.) Ráadásul olyan tárlatvezetésben részesültem a másik három látogatóval együtt, hogy bármelyik hivatalos múzeum dicsőségére válna. Nemcsak a hozzáértés és a szakértelem, de a téma iránti rajongás és szeretet is sütött az éppen ügyeletes, önkéntes segítőből.

Természetesen maga az épület is megér egy külön bekezdést. Már csak azért is, mert ez egy a föld felszínére telepített betonbunker. Amit úgy építettek meg 1964-ben – az állomás környékén öt évtizeddel ezelőtt kezdődött átépítés első elemeként -, hogy csak egy pontosan célba érő, nagy erejű bomba tudja megsemmisíteni. Az oldalfalai két és félméternyi, folyamatosan öntött betonból állnak. A belső négy szintet pedig három méter vastag födém zárja. Persze lehet, hogy egy bomba- vagy atomtámadást is ki kellett volna bírnia, ám mivel a nyolcvanas évek végén elvesztette az eredeti funkcióját – polgári védelmi vezetési pontként tartották készenlétben, de szerencsére élesben soha nem kellett használni -, és az utolsó pár évben gondos gazdája se nagyon volt, a tetején megálló víz utat talált a beton repedéseiben.

Ma már szerencsére a megyei polgárvédelmi szövetségnek köszönhetően van gazdája az épületnek. Akik nemcsak kitakarították és rendbe hozták az elhagyatott épületet, de a korábban Kunszentmártonban lévő hasonló gyűjteményt ide helyezve egy annál nagyobb és gazdagabb kiállítást rendeztek be. Olyat, amire például a fővárosi tűzoltómúzeumnak is fájna a foga. Ám bűn lenne odaadni, hiszen ez Szolnok egyik újabb különleges gyűjteménye, ami ha megfelelő hírverést kapna, a város fontos turisztikai vonzereje lehetne. Mert van még egy hely az országban, ahol sorkatonai gyűjteményt, polgárvédelmi gyűjteményt és Közép-Európa legnagyobb katonai repülőmúzeumát lehet megmutatni?

A Légoltalomtól a katasztrófavédelemig gyűjtemény igazi különlegessége, hogy az egykori vezetési pont számtalan eredeti eszköze az eredeti helyén látható. Például egy dugdosós telefonközpont, egy 1964-ben készült GANZ generátor, a hozzá tartozó ipartörténeti kapcsolószekrénnyel, vagy az orosz légszűrő berendezések, amelyhez ma már természetesen semmiféle alkatrészt nem lehetne szerezni. Mindezek mellett több helyen is feltűnnek a nehéz helyzetre leleményes ötletekkel válaszoló emberek találmányai, mint az említett batár légszűrő mellett álló, biciklikerékből és dinamóból eszkábált vészvilágítás. A roppant gazdag kiállításon ízelítőt kapunk a vegyvédelemből, a fertőtlenítésből, a menekítési tervekből, a katasztrófák során használható védőfelszerelésekből és meglepő eszközökből – például légszűrős mózeskosár – éppúgy, mint a védelemre felkészítő régi tablókból és tervekből. De lapozgathatunk olyan albumokat is, amelyekben évtizedekkel ezelőtti katasztrófavédelmi gyakorlatok fotóit őrzik.

És ezeket nézegetve óhatatlanul felötlik bennünk a kérdés, hogy mi történne velünk, ha nagy baj történne ma a városban vagy a környékén. Abban az egy órában tudtam meg például, hogy merre szaladjak, ha a vegyiművekben elszabadul valami, vagy hogyan kell a beteget helyesen elhelyezni a hordágyon, ha netán be kell állnom menteni. Mert, mint kiderült: a polgári védelemben való részvétel ma is ugyanúgy benne van az alaptörvényben, mint évtizedekkel ezelőtt.

Őszintén megmondom, hogy ennek a relikviákban gazdag, az elmúlt évtizedekről is érdekes képet mutató gyűjtemény látogatását legalább az iskolák számára kötelezővé tenném. Mindenki másnak meg erősen ajánlanám. Még akkor is, ha a hatalmas épület elég nyomasztó belülről. Sőt, levegőtlen is, így a látogatás egy óráját kétszeri kiszaladással és kültéri levegővétellel tudtam csak abszolválni. Ám így is megérte, így is élmény, ahová még visszamegyek párszor.