Amennyire Orosz Dénes (a képen középen) előző, egészestés nagyjátékfilmje, a Poligamy zavaros, széteső és itt-ott kifejezetten ciki volt, addig e négy évvel később készült, és a héten bemutatott Coming out egy feszesre sikeredett, iszonyatosan jó utalásokat és átkötéseket tartalmazó, tokkal-vonóval vállalható, magyar vígjáték lett. Azzal együtt is, hogy a film reklámkampányában zavarba ejtően játszanak rá a főhőst alakító, aktuális honi macsó, Csányi Sándor történetbeli másságára, és nagy mennyiségben vonultatnak fel formás női testeket. Igaz, így először ért az a kellemes meglepetés, hogy maga a film nagyságrendekkel jobb, mint az előzetese, holott, főleg az amerikai vígjátékoknál ez éppen fordítva szokott előfordulni.

A Coming out érdemeit meglehetősen hosszan lehetne sorolni, például a Bolba Tamásnak köszönhető kiváló filmzenét, benne eredeti dalokkal és remek átiratokkal. Természetesen nem egy bonyolult történettel van dolgunk, és lévén romantikus vígjáték, már az első pillanattól sejthetjük, mi lesz a kifutása. A filmet nemcsak rendező, de író Orosz Dénesnek azonban úgy sikerült feldíszítenie apró sztorikkal a fő történetet, mint ahogy a legszebb karácsonyfákat szokás, és ami az utóbbi évek magyar játékfilmjeire ugyancsak nem volt jellemző. Emiatt pedig a Csányi Sándor-Tompos Kátya szál mellett számtalan – újabb dicséret – filmtörténeti és némi alapműveltséget is feltételező utalás került a filmbe. Amelyekben ezért lubickolhatnak a sokkal több filmlehetőségre érdemes színészek, mint például Takács Kati, Gyabronka József, Für Anikó, Hegedűs D. Géza vagy éppen a másodhegedűsként elsőosztályút alakító Karalyos Gábor.

Azonban kétségtelen, hogy a legjobb mellékszereplő, a végre nem Kapaként vagy degenerált maffiózóként feltűnő, egykor Szolnokon is emlékezeteseket alakító Mucsi Zoltán. A lányát egyedül nevelő, másságukat vállaló szomszédjaitól idegbajt kapó, állandóan rosszkedvű rohamrendőr – aki olykor elmegy oszlatni – gyönyörűen járja végig az elfogadás útját ebben a kilencven percbe. Ami persze csak egy mese, ezért elhisszük, mivel egy könnyed vígjáték esetében ez is megengedhető.

Ugyanakkor – és egy újabb dicséret – a színes-habos történetben nagyon sok kritika is felfedezhető a honi közállapotokat illetően. Scherer Péter bulvár lap főszerkesztője a szalonzsidózásával, az utcai vasketrecből buzizó tetovált legények, vagy éppen a Mucsi alakította rohamrendőr „ne dobáld a buzikat köcsög” elszólása mind ilyenek. Azaz messze nem olyan toleráns ez az ország, mint ahogy ez a film elsőre mutatni próbálja, hogy a vígjáték működni tudjon. Ám a Dollárpapa óta is tudhatjuk, hogy a könnyed vígjátékokban olykor ott a maró társadalomkritika.

Az előzetes mellett még egy ponton múlja felül – de nagyon – az utóbbi évek romantikus vígjátékait a Coming out. Annak ellenére, hogy az alaptörténet a másságra épül, az ehhez tartozó testiség – legyen szó csak egy férfipár csókjáról is – olyan diszkréten és kulturáltan van bemutatva, hogy a film gyerekekkel is nyugodtan megnézhető. Ráadásul az amerikai filmeket és honi tévécsatornákat elöntő alpári és altesti humor sincs jelen Orosz Dénes új filmjében.

Így akár emiatt is mondhatnánk, hogy pénzt, paripát, fegyvert az ifjú rendezőnek, mert állítólag a harmadik mű mutatja majd meg igazán a sorsát. Amire pedig kár lenne újabb négy évet várni. A magyar film és a nem a multik kezében lévő vetítőhelyek életben maradásához ugyanis ilyen vállalható, valóban szórakoztató, jó színészekkel eljátszott történetek kellenek.

Aki nem hiszi, a héten a Tisza moziban járjon utána!