2025.08.26. (kedd)

Segítségkérés

Segítségkérés

Dátum:

Érdekes kis kiadvány akadt a kezembe Szolnokról. A lassan négy évtizeddel ezelőtt megjelent könyvecske több olyan emléktáblát és műalkotás említ, amelyekről vagy soha nem hallottam, vagy már nem láthattam. Ezek felkutatásához kérnék segítséget ebben a rendhagyó blogban.

A Szolnok Megyei Idegenforgalmi Hivatal 1977-ben jelentette meg Szolnok című útikalauzát. Az akkor 8 forintért megvásárolható, ellenőrző könyv méretű, hatvan oldalas kiadványt Dr. Szabó István és Dr. Szabó László írta. Az első ránézésre aprócska könyv meglepően tartalmas és alapos. A vasútállomástól indulva mutatja be a várost, és a legtöbb, akkor fontosnak vélt épületet, emléktáblát és szobrot nemcsak megemlíti, de rövid leírást is ad róluk. Sőt, a szóba kerülő képzőművészek hosszabb-rövidebb életrajzot is kapnak a főszövegbe illesztve. A kiadvány legnagyobb hiányossága, hogy sajnos nagyon kevés képet, és azokból is piciket és sematikusakat közöl. Ugyanakkor számtalan olyan emléktáblára és alkotásra hívja fel a figyelmet, amelyek mára nyomtalanul eltűntek.

Tulajdonképpen ezek felkutatásához szeretném az olvasóim segítségét kérni.

A könyvecske szerint az MSZMP Szolnok megyei székházának tanácstermében kapott helyet Dombi Piroska faintarzia díszfala. Úgy sejtem, hogy ezt a „fehérházként” emlegetett irodaház és a Centrum között lévő épületrészben kellene keresni, ott ahol jó pár éve kínai bolt működik. Korábban már írtam az épületről, és akkor szét is néztem benne, ám faintarziás díszfalra nem emlékszem. Ha valakinek lenne róla fotója vagy tud bármi konkrétumot – akár az eltűnéséről is – kérem, ossza meg velem! Ahogy az egykori pártház előcsarnokában álló Lenin-portré – mellszobor? – is érdekelne, aminek a posztamense pár éve még a helyén volt, és amiről csak annyit tudok a nevezett kiadványból, hogy Szabó László alkotása.

Ezeknél persze sokkal jobban izgat a Nemzeti Étterem Tallinn-termében 1977-ben még látható Tószt című alkotás. Erről egy meglehetősen pici és rossz minőségű fotót közöl a kiadvány, illetve elárulja, hogy Jürk Arrak (1936) észt festőművész készítette Szolnok 900 éves jubileumára, tehát maximum 2-3 évvel korábban. A leírás szerint a falfestményen terített asztalnál kilenc figura ült. A magam részéről azt sem tudom, hogy a Szapáry úti egykori Nemzeti Szálló földszintjén ma működő két bankfiók közül melyikbe is kellene keresni a – gyanúm szerint lefestett – képet.

A kiadvány okán keresek három emléktáblát is. Az egyik Karkecz Károlyé, akiről a könyvből annyit tudok, hogy „hősi halált halt honvéd őrnagy”. Valószínűsítem, hogy ez történelmileg nem teljesen állja meg a helyét, ugyanis a róla elnevezett utca 1992-ben új nevet kapott. Így azt kell mondanom, hogy a keresett táblának a mai Bacsó Nándor utcában kellett lennie. Talán az 1-es számú háza falán, már ha az utcanévvel együtt nem változott meg a számozás iránya vagy kezdete. Tényleg érdekelne, hogy az egykori utcanévadó miért lett kitörölve a város múltjából.

Ahogy arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy hol lehet Dr. Sebestyén Gyula emléktáblája. A leírás szerint a híres orvos nevét viselő utca 3. számú házának a falán található, én azonban magát az épületet sem leltem. Lehet, hogy tévedek, de a Sebestyén körút valamikori páratlan oldalának elején ma vagy egy játszótér, vagy az egykori tüdőkórház kertje, avagy a volt szovjet laktanya található, ahol aztán végképp nem lehet ilyen tábla. Akkor hol van? Figyelmetlen voltam, avagy már az a ház sincs meg, ahol egykor a tábla volt? Kérdezem ezt azért is, mert nem hinném, hogy Dr. Sebestyén Gyulával lenne valami baj, hiszen ma ugyanúgy körút őrzi az emlékét, mint 1977-ben.

Szintén nem a rendszerváltás miatt kerülhetett le a falról Fáy András író, az Első Magyar Takarékpénztár alapítójának emléktáblája. A leírásban az szerepel, hogy a Szántó körút 1. számú ház falán kell keresni, ám ott ma nincs. A Szántó körút 1. ugyanis a Coop ABC-je, amin emléktáblát nem találtam. Vajon miért?

Ebben az 1977-es könyvben viszont rátaláltam egy olyan dombormű adataira, amelyikre tisztán emlékszem a nyolcvanas évekből, de fotót azóta sem láttam róla. Ez az Ady Endre út végén, a mai Tisztiorvosi Szolgálat – ha ez a neve – utcafronti falán volt látható. Az épület eredetileg a 43-as számú Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) székháza volt, és Simon Ferenc építőipari munkákat szimbolizáló fémplasztikája díszítette. Nagyon örülnék egy képnek róla, illetve annak is, ha valaki a megsemmisítésének okairól tudna valamit mondani.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Székremegés

Hová jutottunk egy év alatt? Úgy tűnik, a csapat, amelynek együtt kellene Szolnokért játszania, kispályás kupának tekinti a képviselőtestületet, és egymás legyőzésére hajt. Ráfaragtunk. Nem tudnak együttműködni, és ezt nem is képesek belátni. Fogják a széket, mert félnek a csősztől.

Várjuk a csodát

A január óta tartó kampánynak vége, idén több voksolás nem lesz, megalakultak a képviselő-testületek, tehát idézhetjük Móricz Zsigmondot: "Ne politizálj... Fogj hozzá a munkához azonnal!". Aki azt hiszi, könnyű lesz, téved.

Autósiskolaváros

Néha az az érzésem, mintha egész Szolnok egy nagy autósiskolaváros lenne, minden utcában, minden bonyolultabb kereszteződésben legalább egy tanulóvezetővel. A reggeli csúcsban, napközben és persze délután is, amikor van a város életében egy kritikus óra. Nem dohogok, csak mesélek. Egy csúcsforgalmas, tavaszi délutánról?

Ne legyen igazam!

Ez egy gondolatkísérlet. Arról, hogy mi történne, ha a 32-es út Szolnok és az M4-es közötti szakasza mentén valaki ipari üzemeket szeretne létesíteni, netán a Zagyva partjára, egy környezetre veszélyes beruházást hozna. Egy nem túl régi kormánydöntés apropóján a helyiek lehetőségein elmélkedtem.