Jó kezdés

Jó kezdés

Dátum:

A jó film olyan, mint a jó beszélgetés. Történetmesélés, ahol a sztorinak van eleje, közepe és elvarrt vége. Ráadásul értelme, amin később is gondolkodhatunk. Nem akarok minden percben röhögni, de szórakozni igen. A Tiszában futó Utóélet mindennek megfelel.

A Tisza mozi felújított nézőterét nem is avathattam volna mással, mint egy vállalhatóan jó magyar filmmel. Az utóbbi napokban sokan és sokfélét – a film után egészen érthetetlen dolgokat is – írtak már az elsőfilmes Zomborácz Virág Utóélet című filmjéről. Az biztos, hogy az elmúlt évek egyik legjobban végiggondolt filmes sztoriját vitte vászonra a fiatal hölgy. Amiről akár azt is elhiszem, hogy a Karlovy Vary Filmfesztivál közönsége vetítés közben tapsolta meg néhány jelenetét. Azzal azonban már vitatkoznék, hogy az Utóélet vígjáték vagy a magyar feketehumor újabb alkotása lenne. Mert szerintem ez egy itt-ott vicces, néha abszurd film, alapvetően drámai történettel.

A film egy szorongó fiú és az életére meglehetősen rátelepedő apa – és család – története, azzal megspékelve, hogy az egyébként lelkész apa a film elején meghal, és onnantól, kvázi szellemként van jelen a történetben. De persze nem az amerikai filmek homályosan lebegő, átváltozó, idióta képességekkel felruházott huhogó mesehőseként, hanem a fiával való kapcsolatát rendezni próbáló, csak a fiúnak és a nézőknek érzékelhető alakként. Aki a sztori szerint addig nem távozhat az árnyékvilágba, amíg elrendezetlen dolga van a Földön. Ami a huszonéves fia, miatta összekuszálódott élete.

Mit sem érne azonban a vállalható alapötlet, ha nem lenne tisztességesen megírva a forgatókönyv, bárgyúak lennének a dialógusok, és levegőben lógnának a karakterek. Bár szerintem nem helyes, ha a rendező, az alapötlet gazdája és a forgatókönyv írója ugyanaz, most azt kell mondanom, Zomborácz Virág kivételként erősíti az általam felállított szabályt. Kerek és jól elmesélt a történet. Nem bárgyúak a beszélgetések. A szereplők pedig nagyon jó figurák. Mindezeknek köszönhetően pedig egyetlen perce sincs a filmnek, amikor unatkoznánk. Leköt. És bár nem egy pörgős akciófilm, sajátos, az utolsó pillanatig kitartó lendülete van.

Amihez rengeteget tesznek hozzá a karaktereket életre keltő színészek. A főszereplő Kristóf Márton annak ellenére méltó partnere mindenkinek, hogy szintén elsőfilmes, ráadásul amatőr színész. Nélküle talán az apát zseniálisan alakító Gálffi László se mutathatná meg, hogy a honi filmipar méltatlanul keveset foglalkoztatott, korosztálya egyik fontos színésze. Ami pedig Csákányi Eszter és Gyabronka József párosát illeti: a legjobb alternatív színházi figurák elevenednek meg a családra rátelepülő, pasira vágyó nagynéni és a szintén lelkész, öntelt csaló kapcsolatában. Szinte külön történet az övék. Ami ettől függetlenül szépen, kereken el is lett mesélve.

Az Utóélet képileg egy igazi őszi film. Hangulatában leginkább a skandináv alkotásokra hasonlít. De egyáltalán nem nyomasztó. Sőt Pohárnok Gergely operatőrnek köszönhetően kifejezetten szép képek sorozata.

Ezen a héten és a jövő héten is látható a Tisza moziban az Utóélet, amit az új hazai filmtámogatási rendszer egyik első alkotásaként emlegetnek. Érdemes egy esélyt adni neki. Ahogy a Tisza mozi A termébe beszerelt új, kényelmes székeknek is. Mert mindkettő vállalható.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Csákvári Shakespeare színház!

Színház a színházban. Egy megkerülhetetlen életmű átpörgetése. Romantika happy end nélkül. Közben egy tehetség csillogása, és talán egy mágnes, ami miatt lehet színház a jövőben is.

Én és Azapa

Ismét magamat ajánlom. Pontosabban az első mesekönyvemet. A Kolibri Kiadó gondozásában a napokban megjelent Azapa megmentését Pájer Lilla zseniális rajzaival. Ez itt a mese meséje.

Száz év előtt

Sok minden történt a szolnoki belváros „alatti” Tisza parton, mire száz évvel ezelőtt elkezdődött Szolnok saját szállodájának az építése. Az Élő blogSzolnok Anno negyedik évada ennek a környéknek a történetével indul.

Muszáj kiállítás

A megye létrehozása után másfél évszázaddal, a megye „első” múzeumában, már nem lenne szabad olyan kiállítást csinálni, ahol minden interaktivitás kimerül az olvasásban és a nézésben.