(Téli ismétlés. Ez a cikk 2014. október 13-án jelent meg először.)
A magam részéről nem értek egyet azzal, hogy egy önmagára picit is adó város közterületein, a környezettől, a városképtől és a praktikumról függetlenül, lényegében bárhol reklámtáblát lehet felállítani. Morogtam annak idején, amikor az Árkád előtt, a Ságvári és az Ady kereszteződésében és a huszonnégy emeletes tövében megjelentek a fitneszguru üzletének a lebetonozott, gusztustalan táblái. Ma is állnak, csak már mást hirdetnek, ám így is rondák és értelmetlenek. Háborogtam nemrég a Kossuth térre, a múzeum elé kivonszolt igénytelen dohánybolt tábla miatt is, ami nem egyedi. És még sorolhatnám.
Főleg, hogy nemcsak az ilyen érthetetlenül engedélyezett reklámeszközök miatt verődik ki nálam a biztosíték, de a kalózmarketing miatt is. Kis túlzással, nincs a belvárosban olyan villanyoszlop, közműszekrény, de lassan közlekedési táblaoszlop sem, amin még ne lógott volna tacepaó. És nem egy napig. Hetekig, hónapokig, sőt talán még több éveset is lehetne találni. Ahogy a fára szegezett reklámok sem ritkák Szolnokon. Nem a külterületeken, hanem a belvárosban, ahol mindenki jól látja őket.
És azt hittem, közterületileg nincs lejjebb.
Tévedtem. Van.
Az Ady Endre úton, az egykori főiskolával szemben találtam pár napja egy üresen álló hirdető állványt. Abból gondolom, hogy ilyen célt szolgálhatott, mert tőle pár méterre egy ugyanilyenben még benne van a hirdetés. Aztán gondoltam, le is fotózom az Ady Endre út 18. számmal szemben, a járda és a parkoló között, a fák hűvösében, hogy az A Kivert Biztosíték (AKB) rovatba feltegyem. Ám ahogy a legjobb beállítást kerestem, előbb egy magára hagyott szemetes oszlopán, aztán egy félbevágott közlekedési tábla csonkján akadtam fenn. Majd amikor az említett, használaton kívüli keret párját akartam megörökíteni észrevettem egy másik, ugyancsak funkcióját vesztett állványt.
A város közterületeseibe párszor már belekocogtattam a cipőmet. Nem kérek elnézést, mert most is ez következik. Hozzátéve, hogy a fejétől bűzlik a hal. Azaz a szolnoki közterületesek munkája csak azért lehet ilyen minősíthetetlen, mert a városházán ezt eltűrik.
Hogy az örökké aktuális Hofi Gézát idézzem: „szerény nyomott véleményem szerint…”.
Szóval, a közterületi reklámeszközök felállítása nem úgy megy, hogy valaki elkészíti a keretet, kinézi a helyet, aztán az éjszaka leple alatt felállítja a saját, városképileg vállalhatatlan, de olcsó tábláját. Az ilyesmit valamilyen városi rendeletre hivatkozva engedélyeztetni szokás. Azaz, be kell ballagni a városházára, leróni valami illetéket, és megindokolni, hogy hova, mit és miért akarunk felállítani. Azon most túllépnék, hogy Szolnok utcáit nézegetve, ezeken az indoklásokon nagyon egyetlen hivatalnok vagy választott képviselő sem gondolkodott el. Pecsét, aláírás, kit érdekel a városkép.
Ilyen előzmények alapján pedig egy pillanatig sem akadhatnék fenn azon, hogy az adott táblák sorsával aztán már senki nem törődik. Gondolom, az engedélyek a végtelenségig szólnak. Avagy, az iktatásból a kutya sem keresi elő, hogy meddig is hatályosak. Így ezeket a förmedvényeket már soha senki nem távolítja el, még akkor sem, ha az eredeti funkciójuk megszűnt, azaz a hirdetett vállalkozás bezárt. Az állvány marad. És ez senkit nem zavar.
Senkit nem zavar?
Például a hétvégén a belváros utcáiban nagyon aktívan cirkáló köztereseket, akik az úttisztító gép útjában állókat hivatottak megbüntetni? Netán az ő feletteseiket? Egészen véletlenül azokat, akik bennünket képviselve évek óta ücsörögnek a városházán, avagy az utóbbi pár hétben nagy felbuzdulást éreztek arra, hogy oda beüljenek? Tényleg, senkit? Esetleg rendjén van ez így, és már megint bennem van a hiba?
Vállalom. Mert szerintem ez így tarthatatlan. A mi igénytelenségünkről állítunk ki bizonyítványt ezekkel a kint felejtett fémszerkezetekkel. Elsősorban azért, mert egy idegennek nem az fog eszébe jutni, hogy micsoda városvezetők és hivatalnokok vannak itt, hanem hogy a Szolnokon élők milyen igénytelenek. Amit kikérek magamnak!
A mai nappal új önkormányzati ciklus kezdődik. A magam részéről az ígéretek egyik fokmérőjének fogom tekinteni, hogy mikor tűnnek el ezek a városképbe nem illő, értelmetlenné vált, haszontalan csonkok. És, mikor jelenik meg közlemény arról, hogy ezért a kuplerájért ki volt a felelős, és mi lett a vállalhatatlan munkájának a következménye. Ezek hiányában ugyanis kénytelen leszek azt gondolni, hogy a kampány csak a hatalom megszerzéséről, és nem a politika valódi értelméről szólt. A szolgálatról.
