2025.08.27. (szerda)

Nem halhatunk bele

Nem halhatunk bele

Dátum:

Egy fiatal lány párkeresésének kalandos történetét többféleképpen is el lehet mesélni a filmvásznon. Szerencsére olyan szórakoztató módon is, ahogy Ujj Mészáros Károly teszi a Tisza moziban is látható Liza, a rókatündér című filmjében. Csak azt nem értem, miért kellett ehhez nyolc év.

Ha nem tudnám, hogy közel nyolc évig készült első egészestés játékfilmjére Ujj Mészáros Károly, akkor a Liza, a rókatündér alapján simán kijelenteném: a hazai filmnek van jövője. Például azért, mert a premier után három nappal, vasárnap este is legalább harmincan váltottak rá jegyet a Tisza moziban. Sőt, a szeptember óta látott további remekek fényében – például az Utóélet, a Van valami, a Káin gyermekei – még azt is megkockáztatnám, hogy egy új, magyar, filmes aranykor előtt állunk. Mintha ismét divatba jönne magyar filmet nézni. Amit ugye Szolnokon általában nem a plázában lehet megtenni.

A nyolc év miatt viszont kicsit vissza kell fogni a lelkesedésemet. Mert érthetetlen, hogy az elmúlt évtizedekben a kisfilmjeivel számos hazai és nemzetközi díjat besöprő rendező ennyi idő alatt miért csak egy és nem négy filmet készíthetett. Még akkor is, ha egy jó forgatókönyvhöz idő kell, a forgatás is viszonylag lassú folyamat, és pénz sem áll korlátlanul rendelkezésre. Ám sok olyan közönség- és művészfilmre dobtunk már ki sok-sok közpénzt és energiát a közelmúltban, amikről így utólag könnyen belátható, hogy kár volt. Ebből az évből is tudnék már ilyen premiert mondani.

Liza története viszont nemcsak a belépő árát éri meg. Ugyanis úgy mesél el egy hétköznapinak is tekinthető romantikus történetet, hogy közben felépít egy pontosan működő, groteszk világot. Kezdve a halott japán slágerénekessel és a káromkodó rendőrkapitánnyal (Reviczky Gábor), egészen a szürreálisba hajló gyorsétteremig és csudapesti utcákig. Ám közben úgy zakatol a történet, hogy a közel száz perc tényleg nagyon gyorsan elrepül a nézőtéren. Ráadásul úgy, hogy nem agyatlan, tércsapkodós, olcsó viccekkel próbál bűvészkedni a stáb, hanem a nézőket nemcsak nézésre, de agymunkára is serkentő poénokkal. A díszletben, a zenében, a párbeszédekben mindennek jelentősége van. Tényleg játszótársak lehetünk Liza megpróbáltatásai közepette.

Ujj Mészáros Károly javára kell írni további két dolgot. Az egyik, hogy kamerák elé sajnos ritkán álló színészekkel – Balsai Mónika, Bede Fazekas Szabolcs, Schmied Zoltán – is dolgozott. A másik pedig, hogy a gyakran filmező színészeket – Reviczky, Molnár Piroska, Szabó Győző, Hajdú Steve – nem a megszokott, elcsépelt módon használta. Tudom, hogy a Lizát alakító Balsai a rendező felesége, és a HBO Terápiájának fontos szereplője, ám egyik sem akadályozza meg az elátkozott rókatündér remek megformálásában. Sőt! Épp itt az ideje, hogy a Pesti Magyart Színházon és az előfizetéses csatornán túli közönség is megismerje. Nekem nem lenne semmi bajom azzal, ha a rendező rendszert csinálna a párja ilyen módon – azaz jó filmben, jó szerepben – történő futtatásából.

Igen, beleszerettem Lizába, a rókatündérbe. Pontosabban ebbe az új magyar filmbe. Amit, ha sokan, őszintén szeretünk, abba talán sem mi, sem a magyar filmgyártás, sem a rendező nem hal bele. Azaz Liza leveheti az átkot a magyar filmről is.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Legenda és idill-halmaz

Betiltottak egy fotókiállítást Szolnokon 1932. április 3-án. Az elkobzott képeket csak 1966-ban láthatta a közönség, amikhez aztán nemcsak abban az évben, de később is csatlakoztak kortárs fotók. Az 1977-es tárlat azonban nem nyerte el a szakma egy részének a tetszését.

Szomszéd vár

A szakmabeliek biztos rendszeresen elmondják, hogy szomszéd város múzeuma nem is múzeum. A látogatókat meg ugyanennyire nem érdekli, hogy múzeumot, látványtárat, gyűjteményt vagy egy ügyesen összerakott turisztikai látványosságot látogatnak Rákóczifalván a Macimúzeumban.

Életközepi Kálmán

Filmet természetesen bármiről, bárhol és miként a magyar valóság mutatja, bármennyi pénzből is lehet csinálni. A jó filmhez ezeknél azonban jóval több kell, és Hajdu Szabolcs immár másodjára bizonyítja, hogy kevésből, kis helyen is tud remekelni. Most például életközepi válságról.

Ezt a balhét elvittük

Hogy egy film milyen, az nagyban függ attól, előzetesen mit várunk tőle. A nyár közepén már úgy voltam a magyar filmekkel, hogy nekem szinte mindegy mit, csak végre mutassanak valamit. Lóth Balázs Pesti balhéja nem Oscar-esélyes, de egy nyári kalandnak megteszik.