2025.08.27. (szerda)

Sír a Tisza

Sír a Tisza

Dátum:

Vallom, hogy a magántulajdon szent és sérthetetlen. De azt is, hogy a magántulajdonosnak sokszor közösségi kötelezettségei is vannak. Különösen egy olyan épület esetében, amely a város szimbóluma is lehetne. Mindez onnan jutott eszembe, hogy öt éve cserélt gazdát a Tisza Szálló.

Az 1928-ban, a város pénzén épített, majd a második világháború után államosított, a rendszerváltást követően pedig valami módon privatizált Tisza Szálló bő nyolc évtizeden keresztül az elsőszámú hotel, étterem, fagyizó és rendezvényhelyszín volt Szolnokon. Szerintem nincs olyan szolnoki, aki ne tudna Tisza szállós emlékeket felidézni. Mert vagy ide járt a város legjobb fagyiját nyalni, vagy itt volt a szalagavatója, netán az eljegyzése, az esküvője, avagy valamilyen céges, esetleg szakmai esemény miatt töltött az épületben kellemes órákat. Ne adja ég, szimplán csak szerette a Kis Tiszát, a kerthelyiséget, esetleg a fürdőben áztatta vagy gyógyíttatta magát. Sőt, az is lehet, hogy csak a város egyik legszebb, patinás épületét látta a Tiszában. Ami mindezek miatt – álljon bármi is az ingatlan tulajdoni lapján – kicsit vagy nagyon, de a szolnokiaké is.

Éppen ezért ne mondja senki, hogy nincs közünk ahhoz, ami az épülettel történik. Nincs jogunk pityeregni azon, hogy a nagy tervekből már megint nem lett semmi, és tétlenül kell néznünk, ahogy ez az egykor gyönyörű épület, benne sok-sok remek szolgáltatással lassan elporlik, semmivé lesz.

Emlékeznek még arra, hogy öt éve micsoda szép reményekkel került a Lipóczki János tulajdonolta cégtől a kínaiak kezébe az intézmény? A Szoljon.hu 2010. október 15-ei, az új tulajdonost bejelentő fogadásról szóló tudósításában az olvasható: „Peng asszony és Szalay Ferenc polgármester is felszólalt, hangsúlyozva, illetve a korábbi aggodalmakat széjjeloszlatva, hogy jó kezekbe került a Tisza Szálló”. Pár nappal korábban az MTI-nek Tóta Áron – akkori és jelenlegi önkormányzati képviselő – az új tulajdonosi kör ügyvédje azt mondta: „A kínaiak a műemlék jellegű, a szolnoki városképhez évtizedek óta hozzátartozó épület fejlesztését tervezik, a jelenlegi szolgáltatások, valamint a teljes dolgozói állomány megtartásával. Az épületre például egy külső liftet szerelnek, felújítják a hotelszobákat, a szociális helyiségeket, illetve a recepció előtti vendégváró teret.”

Azaz mindenki elhitte, vagy hinni akarta, hogy a korábbi tulajdonos pénztelensége miatt pusztuló hotel a kínai befektetőknek köszönhetően megmenekült és újra virágzásnak indulhat.

Ezzel szemben mit tapasztalunk? Az egykor legendás fagyizó vállalhatatlan állapotban, „konzerv” termékeket próbált kínálni. Az újra dizájnolt Kis Tisza egyre ritkábban van nyitva, a máshol egyébként legerősebb pénteket például ezen a héten kihagyta. A különböző szobafoglaló oldalakon olvasható vélemények szerint a szobák retro hangulatot árasztanak, rájuk férne egy alapos felújítás, és bár a személyzet igyekvő, a konyha csapnivaló. Pár éve még születésnapokat, családi eseményeket jártunk oda ünnepelni, az éttermet hétköznap is rendszeresen látogattuk. De erről ugyanúgy leszoktunk, mint a valamikor nagyszerű fürdőről, ahová régebben képes voltam hétvégeken kétszer is elmenni. Két, szemmel látható fejlesztés történt az épületen: körbe felszerelték a vállalhatatlan jégcsap fénysort, illetve sorompót kapott a fizetős parkolóvá tett udvar.

Ennyit a nagy ívű fejlesztésekről!

Tudom, nem lehet könnyű egy műemlék jellegű épületet felújítani, bár nem példa nélküli. Szállodát és éttermet is nehéz jól csinálni, de ezt néhány hasonló szolnoki intézmény élből cáfolja. A fürdő akár átok is lehet, igaz más városokban tolonganak az ilyen helyeken. Azt is elismerem, hogy az álmok és a tervek nem mindig fedik egymást. Előfordul, hogy egy befektető számításai nem jönnek be. Szóval elismerem, hogy nem egyszerű a helyzet. Csak éppen fáj, hogy öt év alatt semmi előremutatót nem sikerült felmutatni. Ami miatt komolyan aggódom, hogy a következő években mi fog történni.

Marad a lassú pusztulás? Esetleg a Nemzeti Szálló sorsára jut a Tisza? Avagy egyszer azt vesszük észre, hogy magánpalota lett az épületből? Vagy van jobb szcenárió?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kilencven nap

Ennyi idő van hátra az idei önkormányzati és az európai választásokig, amikor is fél évtizedre, azaz a 2020-as évek végéig adunk felhatalmazást képviselőinknek, hogy rólunk és helyettünk döntsenek. Kilencven napunk lenne, hogy felkészülten szavazzunk. Mert nem babra megy a voks!

Adózni muszáj, de!

Szolnoki otthonunk után jövőre nagyjából annyi építményadót fogunk fizetni évente, mint amennyit havonta mobiltelefon- és tévéelőfizetésre költünk. A plusz teher nem esik jól, de városlakóként elfogadom, hogy a közös kiadásokhoz hozzá kell járulni. Városi polgárként azonban követelnék is.

Akácos út

Ha nincs ez az Unió kontra akácfa mizéria, soha nem kezdem el figyelmi a szolnoki akácfákat. Pedig tényleg milyen sok akácos utunk van. Már csak ezért is bosszantana, ha valaki kitalálná, hogy vágjuk ki az összes akácfát. Nem szép, nem is régóta magyar, de több okból szeretem.

Tavasztörők Szolnokról is

Mondhatnám, fél évszázaddal ezelőtt arra ébredt Szolnok (is), hogy magyar katonák masíroznak a Felvidéken. Erről azonban 1968. augusztus 21-én még csak azok a szolnokiak tudhattak, akik maguk is részesei voltak a hadgyakorlatból hadműveletté lett bevonulásnak.