(Évzáró ismétlés: Ez a cikk 2015. október 6-án jelent meg először.)

Pár napja a kutyagumik miatt háborogtam, amire sokan úgy reagáltak, hogy az még hagyján, őket az utcákon és parkokban maradó emberi ürülék sokkal jobban bosszantja és aggasztja. Mintha csak olvasói reakció lett volna mindaz, amit szombaton kora reggel a belvárosban találtam. Nem tudom finoman megfogalmazni, tehát, ha valakinek bántja az ízlését a csúnya szavak használata, akkor az most ugorjon a következő bekezdésre! Szóval leszart virágtartó, kapualjban hagyott emberi ürülék, vizelet nyomok lépten-nyomon, és komoly gyomorproblémára utaló hányások az utca közepén vagy éppen a házak falán. Egyszóval mélyszegénységben élő, polgárháborús övezeteket megszégyenítő undorító és megdöbbentő állapotok Szolnok kellős közepén.

Nem tehetek róla, de belvárosi lakosként tényleg nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy minden hétvégét ilyen trágyadombbal kell kezdeni. Bizonyos fokig együttműködő és empatikus is tudok lenni, de kikérem magamnak, hogy nekem kellene más fekáliáját és egyéb bélsarát szombat és vasárnap reggel eltakarítanom. Sőt, azzal is csak korlátozottan értek egyet, hogy mindezt közpénzből kellene megtenni.

Vessenek meg érte a belvárosi vendéglátóhelyek tulajdonosai, zokogjanak a mellüket verve a rossz üzletmenetre hivatkozva, de a hétvégi hajnali mocskok eltakarítását vagy nekik, vagy az ő pénzükből kellene elvégeztetni. Mert annak a nagymennyiségű alkoholnak a haszna, aminek az eredményeként – a hangokból ítélve – viszonylag ifjú polgártársaink kivetkőznek magukból, a péntek és szombat éjszaka működő kocsmárosok zsebében landol. A vendégeik jól érzik magukat, ők zsebre teszik a hasznot, az üzletmenet utáni mocsadék meg marad a belvárosban élőkre és Szolnokra.

Elhiszem, hogy egy-egy házibuli után is lehetnek az utcán problémák, sőt odahaza és magányosan és le lehet menni állatba. Azonban az utcai „balesetek” többségét a vendéglátóhelyeken töltekezők követik el. És mivel nem szeretném, ha ezeknek a helyeknek a tulajdonosai és alkalmazottai állnának neki szombat és vasárnap reggel az utcák takarításának, javaslom, hogy forgalomtól függően egy jelentősebb összeget fizessenek be a helyi köztisztasági vállalatnak. Aki meg ebből a pénzből kellő gépparkkal és munkaerővel, gyorsan és viszonylag csendben eltakarítják az éjszakai vigadalom, undorító nyomait. Még hétvégén hajnalban!

Hogy ezt nem bírják el a vendéglők? Ezt már nem lehet a fogyasztókra terhelni? De. Kicsit drágább lesz a pia és kevesebb a haszon. Aki meg tényleg nem bírja, az bezár. Előfordul ilyen a festékboltosokkal és újságosokkal is, lehet más területen is vállalkozni.

Mivel maximum háborogni tudok, érdeklődve várom a belvárosi önkormányzati képviselőinek javaslatait és tetteit. Mert nem igaz, hogy a képviselők vakok vagy fél méterrel a föld fölött járnak, netán szombat és vasárnap kikapcsol a köz iránti elkötelezettség bennük. Tudom, szarnak, bajnak nincs gazdája. Ebben az esetben viszont rájuk vár a nemes feladat, hogy a lakók és az utcán dolgukat végzők között láthatatlanul feszülő ellentétet feloldják. Komoly kihívás, de meg lehet mutatni, hogy – nem a következő kampányban, hanem most – tényleg számítunk mi, szolnoki választópolgárok.

(A nehezen illusztrálható téma miatt a képek és a cikk tartalma között kevés az összefüggés!)