Történt már valakivel olyan, hogy egy banki utalásnál két számjegyet elnézett? Talán még nem. Ezért inkább szólok, hogy figyeljenek, mert nagy galiba lehet belőle, amivel komoly károkat és rengeteg plusz munkát lehet okozni másoknak. Én már csak tudom, hiszen november első napjaiban egy számlán szereplő 5771 forint helyett 5711-et utaltam. A kapkodás és a figyelmetlenségem miatt 60 forintos tartozás, illetve velem szembeni követelés keletkezett. Ez pedig – mint számtalan fikciós irodalmi példa alapján megtanulhattam volna – nem játék.
De nyugodjanak meg! Szerencsére nagyon jó kezekben van az a városi intézmény, amelyikkel szemben a 60 forintos tartozásom keletkezett. A november 13-ai hibás utalást egy héten belül kiszúrták, november 20-án levelet írtak, amit 23-án már postára is adtak, és nagyon udvariasan arra kértek, hogy a 60 forintot részükre átutalni szíveskedjek. Csak azzal nem számolhattak a munkájukat becsülettel végző hivatalnokok – akik gondolom, a milliós tartozásokra is ugyanilyen gyorsan lecsapnak -, hogy én még mindig hiszek abban, hogy a számítógépeknek köszönhetően egyre kevesebb papírt kell használni. Így miután figyelmetlenül utaltam, a nem túl lényeges számlát széttéptem és kidobtam. Ami tudom, hogy hiba volt, hiszen öt évig precízen őrizni kellene. Mert mondjuk, van egy ilyen malőr, és akkor nem tudom a számlaszámot az utaláshoz. A havi számlakivonat meg még nem érkezett meg.
Azonban ne kezdjenek rettegni, az ilyen rendetlen, személyes irattárral nem rendelkező ámokfutók sem fogják bedönteni a várost és intézményeit. Egy héttel az első levél postázása után már meg is érkezett a fizetési felhívás – első felszólítás – a 60 forintos tartozás rendezésére. És mivel a hivatalban rend van, nincs kis tétel csak rendetlen adós, a rendkívül udvarias felszólító levélben a bankszámlaszám is szerepel, sőt jelzik, hogy akár pénztárban, készpénzben is fizethetek. Azaz azonnal le is zárhatnám ezt a kínos ügyet.
Esküszöm, még ma meg is teszem, mert elkergetem azt a szemtelen kisördögöt, aki arra próbál rávenni, hogy nézzük meg, mi lesz, ha nem. A felszólító levélben ugyanis szerepel egy mondat, hogy ha 15 napon belül nem rendezem a tartozást, akkor abból nyilvántartásba vett díjhátralék lesz, amelynek a sorsáról az Önkormányzat dönt.
Puff, a két levéllel lecsaptam a kisördögöt!
Hát, ha csak arra gondolok, hogy a figyelmetlenségemnek köszönhetően a 60 forintos tartozás iktatószámot, iktatást, aláírókönyvet, postakönyvet, bizonylatokat, elszámolást, beszámolást, mindezekkel összefüggésben egy halom munkaórát, kivágott fákban és elhasznált energiában mérhető papírhalmokat eredményezett, a 220 forintos postaköltségről nem is beszélve, akkor tényleg elfog a szégyen. És nem tehetem meg, hogy ez a 60 forint újabb aktát nyisson, nyilvántartásba kerüljön, iktatószám, irat, feljegyzés, előterjesztés, határozat, plusz számtalan levél, nyomtatott dokumentum, munkaóra legyen. Hát a pokolra akarok én kerülni?
Most azonnal fizetek. És kézcsókom a városi intézmény nekem levelet küldő illetékesének. Aki nem érdemtelenül lett tíz nap alatt gazdaságvezetőből igazgatóhelyettes. Mosoly! Van remény, rend és igazság a Földön.
(A fotóknak természetesen semmi köze a cikk tartalmához, csak kellett valami illusztráció!)