2025.08.27. (szerda)

Közműszekrény tér

Közműszekrény tér

Dátum:

NYI: Kétség nem férhet hozzá, hogy közművekre szükség van. Miként azt sem vitathatjuk, hogy a közszolgáltatások működtetéséhez különböző kapcsolók, mérők és irányító egységek kellenek. Abban viszont bizonytalan vagyok, hogy mindhez külön láda kell egymástól méterekre.

(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. március 1-jén jelent meg először.)

Álljanak meg egy pillanatra a Nagy Imre körút és a Baross utca sarkánál, átellenben a 24 emeletes toronyházzal, majd kezdjenek lassan körbefordulni. Nem figyeljenek másra, csak azokra a közmű szekrényekre, amelyeken egy teljes kör alatt megakad a szemük. Ha jól számoltam, akkor ezen az egy helyen, tizenegy különböző állapotú, méretű és színű ilyen utcai műtárgyat lehet megszámolni. Nem akarok túlzásokba esni, de több van belőlük, mint fából, padból és utcatáblából, pedig itt négy közterület ér egymásba.

Nem vagyok szakember, de képtelen vagyok tizenegy szolgáltatót felsorolni. Ráadásul semmi sem utal arra, hogy a tizenegy szekrény közül bármelyik is a vízhálózat, a csatornarendszer vagy a gázszolgáltatás miatt lenne kihelyezve. Tehát marad a lakossági áram, a közvilágítás, a telefon, a kábeltévé, esetleg az internet és mondjuk a közlekedési jelzőlámpa, amikhez ilyen ládák kellhetnek. De ez még így is csak hat. Mi szükség van ezen a helyen további öt közműszekrényre?

Mondhatnák, hogy mindez a káka keresése a csomón. Szerintem meg az épített környezetünk és a város arculata iránti aggódás. Mert, hogy mindaz, ami a Nagy Imre körút és a Baross utca sarkán látható, nem szép vagy esztétikus, az egészen biztos. Ráadásul a helyszín csak egy kiragadott, de kirívó példa.

Kicsit olyan, mintha a közműszolgáltatóknak a köz érdekére hivatkozva mindent lehetne. Mintha se őket, se az engedélyezőket nem érdekelné a városkép, csak a szolgáltatók érdeke, költséghatékonysága, meg a munka problémamentes elvégzése. Jön egy újabb szolgáltató, bejelenti, hogy valami nagyon fontosat csinál, és nem baj, hogy előtt már tizenegyen csináltak hasonló fontosat, neki is megengedik egy újabb igénytelen kapcsolószekrény felállítását? Mert kilenc esetben már így történt. Miként az is, hogy aztán éveken keresztül nem nagyon nyúl senki a kihelyezett ládákhoz. A külsejük ápolása meg aztán végképp nem jut senkinek az eszébe. Úgy maradnak a városban szerte szét ezek az idővel mind rondább műtárgyak, mint idétlen kutyatulajdonos kutyája után az ürülék.

Szerény nyomott agyammal csak kérdéseket tudok feltenni. Ilyeneket. Biztos, hogy minden szolgáltatónak külön szekrény kell? Kivitelezhetetlen lenne ezek épületekbe vagy föld alá helyezése? Ki engedélyezi ezeknek a közmű ládáknak a felállítását? Neki nincs szépérzéke? Nem zavarja, ha egy méteren belül van már másik? Olykor ellenőrzi valaki, hogy a korábban felállítottak valóban használatban vannak-e? Magyarázat minderre, hogy már évtizedek óta ez a gyakorlat?

Tudom, hogy a többséget nem zavarják ezek a közműszörnyek. Leginkább azért, mert az elmúlt évtizedekben tényleg megszoktuk őket. Oly annyira, hogy talán fel se tűnnek. Pedig mindenütt ott vannak. Tessék megszámolni, hogy a vasútállomástól a Baross utca elejéig hány ilyen ládára lehet bukkanni! Ha kevesebbre, mint ahány üzlet van a Baross utcában, a különbséget mozijegyben kifizetem. Vagy végig lehet sétálni a Szapáry úton. Mintha a „hogyan rondítsuk el a közterületeinket”, legalább fél évszázada tartó verseny döntőjére készülnénk. Lepattant, megroggyant, rozsdásodó, elhanyagolt utcai műtárgyak mindenütt.

Persze, közterületről van szó. Ami mindenkié, tehát senkié. Amit rendeletek védenek és hagynak magukra. Mit tehetünk? Számoljuk a közműszekrényeket, aztán belenyugszunk, hogy ez biztos, így van rendjén.

Így van rendjén? Biztos, hogy a közműszekrényeké itt a tér?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Kádár-kor lapjai

A Szolnokról, a hetvenes-nyolcvanas években készült képeslapok láttán azt hihette egy idegen, hogy ez a város csupa új, vasbeton épületből áll, mert vagy soha nem is volt, vagy semmi sem maradt a régi épületekből. Tekintsünk propagandaeszközként ezekre a 30-40 éves lapokra.

Lópici Gáspár emléke

(VAKÁCIÓ) "Úgyis mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." A bő négy évtizede bemutatott ifjúsági tévéfilm plakátragasztójának örökbecsű szavai jutottak eszembe a Hunyadi út elhagyott hirdetőoszlopa előtt. Amin a filmmel közel egyidős plakátfoszlányokat is találtam.

Meglepő séták

Nem tudok Szolnokon úgy sétálni, hogy ne fedezzek fel valami meglepőt és érdekeset. Ezek többsége lehet, hogy sokak számára nem tartogat semmi újdonságot, mégis azt gondolom: nem menjünk el mellettük szó nélkül. Egy gyönyörű 85 éves ház, egy különleges lépcsőház, valami fura építmény, zászlórúd dísz.

Gyár állt itt

Talán a mai szolnoki gyárak és nagy munkáltatók is egyszer olyan legendái lesznek a város történetének, mint amilyenekké sok évtizeddel ezelőtt a Vegyi, a Cukorgyár, az ÁÉV, a Mezőgép vagy éppen a környék téeszei lettek. Igaz, többségük jóval több volt, mint szimpla munkahely.