– Érdemes koncepciót keresni abban, hogy meglepően sok regényrészlet olvasható a friss Esőben?
– A sok regényrészlet véletlen. Magam is meglepődtem, hogy ennyi lett. Nem is biztos, hogy szerencsés, de a tavaly őszi és téli tematikus összeállítások miatt gyűltek a szövegek. Több verset terveztem, de végül Matuz János Shakespeare-drámája kiszorította néhány szerző anyagát. Nehéz úgy szerkeszteni, tervezni, hogy február végén még nem tudom, lesz-e tavaszi szám. Április végén, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) döntésének nyilvánosságra hozatalára várva pedig nem tudom, hogy pár hét múlva vajon az utolsó számot adom nyomdába, vagy ősszel lehet folytatás.
– Mikor lehetnek kész regények a részletekből? Lesz arra kapacitás, hogy a megjelenésük után recenziókat hozzon róluk az Eső?
– Halász Margit, Bistey András regényei a könyvhétre jönnek. Talán Hartay Csabáé is hamarosan, és Saád Katalin hosszú évek óta készülő, több mint ezer oldalas regényének is megvan már a kiadója. Úgy tudom, Szűgyi Zoltán sajátos tördelésű írásai is megjelennek a könyvhétre, Benedek Szabolcs viszont még dolgozik az új regényén, amelyből az Eső közölt először részletet. Évente 15-20 könyvről írunk kritikát, recenziót, és akár hetven-nyolcvan szerzőtől is közlünk szépirodalmat, s vannak írók, akiknek évente jön új könyve – esetleg több is -, és olyanok is akadnak, akiktől ugyan nem közöltünk szöveget, de a könyvük mellett nem akarunk elmenni? Szóval minden regényről, amelyből közöltünk részletet, nem fogunk tudni írni.
– Miért fontos ezeknek a részleteknek a közlése?
– Mindenki másért adja. Például, ha írást kérek valakitől, és éppen benne van egy regényben, akkor értelemszerűen abból ajánl részletet. Egyébként, ha az olvasó érdeklődésére számot tartó részletről van szó, miért ne közölnénk? Ugyanakkor a szerzőnek lehet visszajelzés is írás közben, ha egyik vagy másik olvasója fölveszi a telefont, vagy ráír a világhálón.
– A most megjelent regényrészletek között érdemes bármiféle összefüggést keresni?
– Abból gazdálkodhatok, amit a szerzők felajánlanak, vagy amit fölhajtok, kérek. A rendelkezésemre álló halmazból igyekszem olyanokat válogatni, amelyek minősége megüti az Eső korábbi anyagainak átlagos színvonalát, azaz nem rosszabbak, vagyis jobbak azoknál. Ha ez sikerül, akkor az Eső minden számmal jobb lesz. Ami a szövegek közti összefüggést illeti, néha a véletlen teremt ilyeneket, máskor pedig, ha az anyagokból kirajzolódni látszik egy mintázat – a tematikus blokkoktól függetlenül -, próbálok rásegíteni újabb anyagok megrendelésével. Így is szerveződött már tematikus összeállításunk.
– Vannak olyanok, akik először publikálnak az Esőben? Hartay Csaba neve csak nekem cseng újként?
– Prózát talán még nem, de verset többször is közöltünk Csabától. Viszont most is szerepel a lapban olyan, aki nemcsak nálunk publikál először, hanem egyáltalán: először publikál. Keserű Nikolett (képünkön), a Varga Katalin Gimnázium diákja csokornyi verssel mutatkozik be.
– Ahogy már említetted, a friss szám negyedét a pár éve még szolnoki Matuz János drámája teszi ki. Ez is csak bepottyant, vagy erről tudtad, hogy készül, és kérted? A Prospero utolsó megkísértéséről valamilyen céllal született – megrendelésre, pályázatra -, avagy János a szó valódi értelmében alkotott? Miért ez lett a nyitódarabja idei első Esőnek?
– János a szó valódi értelmébe alkotott. Persze jó művet lehet írni megrendelésre, pályázatra is. Az épp négyszáz éve elhunyt Shakespeare is azért írt föltehetően, vagy azért is, hogy megtöltse a színházat fizető nézőkkel. Jánosnak pár éve kéziratban több drámáját olvastam, ezt is, s már akkor kértem tőle, de még nem adta. Most az évfordulóra újra kértem, és elküldte. Örülök neki. Szerintem szeretnék a nézők, akár a szolnoki színpadon is. De mert nem tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben itt bemutatják, így érdemes elolvasni az Esőben. Miért tettem a lap elejére? Mert fontos, és a Shakespeare-évforduló is ad neki egy kis többletet.
– Miből működik idén az Eső?
– Szolnok városa támogat. Ez jó. Az NKA maradványpénzéből még télen kaptunk a tavaszi és nyári megjelenésünkre. Az új kuratórium állítólag már döntött az idei támogatásról, de azt a döntést még nem ismerjük. Egyelőre csak a nyári szám tartalmát tudom tervezni. Szervezek egy emlékblokkot a nemrég elhunyt szolnoki költőnek, Rékasy Ildikónak. A kritikarovaton is gondolkodom, hiszen sok szolnoki kötődésű szerzőnek jelenik meg hamarosan kötete. Bistey Andrásnak, Sepsi Lászlónak, Kele Fodor Ákosnak, és első kötettel jelentkezik Balogh Ádám is. Igaz, ezekről már nemigen készülhetnek írások a nyári szám lapzártájáig. Az őszibe pedig még nem merek anyagot rendelni.
(A grafika Lóránt János Demeter munkája, ami az Eső 2016/1. számában is megtalálható.)
