Tudom, egyre kevesebben olvasnak nyomtatott sajtótermékeket, sőt még az ingyenes hirdetési újságok is szenvednek. Tévében, rádióban meg nem olcsó reklámozni, ráadásul nehéz jól belőni az elérni kívánt közönséget. És azt is be kell látnunk, hogy a világháló meg a közösségi oldalak sem mindenhatóak. Sok esetben az utcai szórólapozás és plakát tűnik az egyetlen, sikerhez vezető útnak. Aminek vannak normális módjai, és léteznek a szemetelés kategóriájába sorolható verziói.

Szolnok utcáit járva feltűnt, hogy működik a Széchenyin egy fagyizó, amelynek tulajdonosai nagyon akarják a sikert. Kigondolták, hogy színes A4-esekre, kézzel írt szövegekkel ragasztják tele a várost. Pontosabban a forgalmasabb, illetve a Szecskára vezető utakat. Az okosban hirdető vállalkozónak kétségtelenül van érzékes a marketinghez. A mennyiség és a minőség miatt nem lehet nem észrevenni a plakátjait, plusz elképesztően jól választott ragasztási helyeket. Ha létezne a reklámszakmában vadplakátozásért adható elismerés, neki kellene kapnia, mert a kampány hibátlan. Az más kérdés, mennyire működik, hány embernek fut össze a nyál a szájában, és rohan a Szecskára egy jó fagyiért. A magam részéről, e hirdetéseket látva, van némi fenntartásom a nyalánkság minőségét illetően.

Nem tudom, hogy ezek a kézzel írt lapok ugyanannak a fagyizónak a hirdetései-e, mint amelyiknek pár hónappal korábban már megjelentek a kicsit szofisztikáltabb vadplakátjai. Ezeken valamiféle grafikus keze nyomát is felfedezhetjük, és a sokszorosítás is profibb volt. Abba most ne menjünk bele, hogy a vessző ismeretlen írásjel volt a készítők számára, hiszen ezek a plakátok egyfajta segélykiáltásnak is tekinthetők. Azt üzenik, hogy rossz helyen van a fagyizó. Nem a főút mellett, de a tetején lévő óriási tölcsér segít a megtalálásában. Megértő vagyok, bár azt gondolom, a lényegében eldugott helyen lévő Zagyva cukrászdát is megtaláljuk. A minőség és az emiatt indult szájreklám okán.

Mostanában a fagyizós hirdetések mellett, legtöbbször álláshirdetések tűnnek fel Szolnok utcáin. Közöttük is van egy, amelyiknél tetten érhető valamiféle profizmus. A piros színt is használó – tehát eleve drágábban nyomtatható – szöveg, ugyancsak pluszköltséget jelentő laminált módon került, komoly – az említett Szecskán lévő fagyizó plakátszámát meghaladó – mennyiségben a város utcáira. Feltűnnek persze egyszerűbb kivitelű hirdetések is, amelyek olykor a fákra is felkerülnek. Kedvencem a Vasútállomás előtt, nem éppen olcsó rajzszögekkel, fára tűzött CO hegesztőket kereső példány. Nagy lehet a munkaerőhiány, ha a havi nettó 160-180 ezres fizetést ígérő, ráadásul szállást és napi előleget is felkínáló melóra így kell jelentkezőket találni. Vannak kétségeim a munkaadó komolyságát és megbízhatóságát illetően.

Miként a néhol még feltűnő szexaktív vágyfokozó – az első szóösszetétel értelmezésén még dolgozom – és hatékony fogyókúrás anyag tekintetében is. Főleg, hogy a két probléma megoldására ugyanazt a telefonszámot lehet felhívni.

Ezekhez képest szinte üdítő szórakozásnak tekinthetők a közterületekre kihelyezett üzenetek. Mint amilyen a Zagyva cukrászda közelében, egy közparknak tűnő terület fájára, piros szigetelőszalaggal felrakott. Nem vitatom, hogy magánterületről van szó, bár ennek közlésére más módot is lehetne találni. És akkor nem kerülne a tacepaóra az utca kérdése, miszerint a magánterület tulajdonosai vajon ott a füvet is levágják? Kicsit hasonló, magántulajdont védő felirat volt olvasható pár hónapja egy Sütő utcai kapun is, aminek a tulajdonosa joggal nehezményezte, hogy néhányan wc-nek használják az ajtaját.

Szintén a magántulajdonról szól a Vasútállomás falára, a kerékpártárolók mögé, hetekkel ezelőtt kiragasztott felirat. Készítője azt nehezményezi, hogy valaki ellopta az első kerekét. Ami lássuk be, valóban oltári pofátlanság, hiszen annak hiányában még hazatolni is nehéz a megalázott bringát. Pitiáner prosztó, aki ilyet művel, és talán a feliratot is megúszta volna, ha viszi az egész járgányt. Így viszont ott lebeg feje fölött az átok, hogy mire is használja az elgurított kereket.